A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Művészettörténet - Bényei Miklós: Reformkori viták a képzőművészet pártolásáról. Országgyűlési kísérletek Ferenczy István támogatására
pénzalapja bírja-e egy új osztály felállítását. Ezért módosítani kívánta az előterjesztést, a következőképpen: kérjék meg a nádort, a Nemzeti Múzeum irányítóját, hogy amennyiben az intézet pénztára engedi, alkalmazza a szobrászművészt. Eötvös Ignác báró, főtárnokmester is egyetértett ezzel, annyi kiegészítéssel, hogy szerinte ez a tárgy nem az országgyűlés elé, hanem a nádorhoz tartozik. Az ezt követő "Mindnyájan!" felkiáltás jelezte, hogy a felsőtábla elvileg hozzájárult volna Ferenczy Istvánnak a Múzeumba való kinevezéséhez. József nádor viszont gyakorlati okokból ellenezte azt. Lényegében megismételte a követek egy részének érveit: szobrászati gyűjtemény még nincs a Nemzeti Múzeumban; az előző országgyűlésen a rendek kifogásolták, amiért a Ludovika igazgatója fizetést kapott, holott az intézet még nem áll. El akarta kerülni az újabb vádat, ezért javasolta, hogy az intézkedést halasszák akkorra, amikor a szobrászati, képzőművészeti gyűjtemény tényleg meglesz. Noha az indoklás igazságtartalma látszólag vitathatatlan, a főherceg véleményét alighanem befolyásolta, hogy nem kedvelte Ferenczyt, vagy talán inkább a stílusát. A fentebb említett ludovikai pályázaton is egy jóval szerényebb képességű művészt helyezett elébe. 33 A nádor szava döntőnek bizonyult - hisz Dessewffy Aurél és a tárnok is rá akarták bízni az ügy elintézését -, a főrendek elutasították az alsótábla előterjesztését. 34 A válaszüzenetben kérték, álljanak el az indítványtól. Két dologra hivatkoztak: mivel szobrászati osztály még nincs, a felvigyázó megbízása időelőtti lenne; a felvetés egyébként is a Nemzeti Múzeum ügykezelési tárgykörébe való és így a nádort illeti a rendelkezés joga. 35 A nádor állásfoglalása után az alsótáblán is a kezdeményezés ellenzői kerültek többségbe, s az utolsó napokban lévén, pártolói sem erőltették a dolgot. Ennélfogva még május 5-én, élőszóban megüzenték a főrendeknek, hogy elállnak a javaslattól. 3 " A Pest megyei követek és maga Ferenczy István is a mágnásoknak tulajdonították az akció kudarcát. Ferenczy így írt öccsének 1840. június 3-án: "A pozsonyi diétának is vége, az ott való dolgom a státusoknál csak ugyan által ment, hanem a mágnásoknál elesett. Most Fáy s ki azzal vigasztalnak, hogy a jövő országgyűlésen! Én akkor sem hiszem, hogy által fog menni, mert tudnom kell, hogy micsoda mágnások fognak ott lehetni, mint Sz. Osztán meddig kelletik élnem, hogy reám kerüljön a sor? Vagy csak nyugpénzt akarnak adni, nem pedig munkálkodásra való segedelmet?" Az "Sz."-szel jelzett mágnás Széchenyi István akiről köztudott volt, hogy személyes ellenszenvvel viseltetett Ferenczy Istvánnal szemben. 3 A művész azt hihette, Széchenyi ezúttal is ellene dolgozott a felsőtáblán. A fentebb ismertetett vitából viszont egyértelműen kiderült, hogy Ferenczy támogatásának ügye nem ilyen szubjektív tényezők miatt bukott el, hanem azért, mert a rendek nem értették meg a Pest megyei javaslat jövőbe mutató művészetpolitikai jelentőségét. A múzeumi tisztség ügye többé nem került szóba az országgyűlésen. Pedig 1842 nyarán még a kormányügynök lapszerkesztő, Orosz József is megígérte (nyilván a magyar udvari kancellária tudtával) a segítségét: megkért - tudatta Ferenczy István a testvérével -, "hogy írjam 33. ZádorAnna: Pollack Mihály (Bp. 1960.) 288., 292. old. 34. 1839-dik évi június 2-kára rendeltetett magyar országgyűlésén a' méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől május 12-ig tartatott országos ülések naplója. (Pozsony, 1840.) 606. old. 35. Ogy írásai 1839-40.4. köt. 163. old. 36. Konkoli Thege P. im. 2. köt. 569. old.: Jelentése Pest Pilis és Solt t.e. megyék 1839/40. évi országgyűlési követeinek. (Pest, 1840.) 81. old. 37. Ferenczy I. im. 318. old. Idézi Meiler S. im. 256-257. old. A művész életrajzírója, Meiler Simon az országgyűlési vitákat, üzeneteket egyáltalán nem említi. 38. Takáts Sándor: Harc az operaelőadások ellen a régi Nemzeti Színházban. = T.S.: Kémvilág Magyarországon. (Bp. 1980.) 132. old. 271
