A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - Varga Gyula: A hajdúbagosi és a konyári dinnye

A dinnye fogyasztása. Tájunkon a dinnye a parasztember legfontosabb nyári, nyárvégi csemegéje. Sokan kenyérrel ették a dinnyét, ami azt mutatja, hogy nemcsak csemegének, hanem tápláléknak is számított. Valóban sok csősz, szegényember heteken át dinnyén élt. A gazdák sohase tekintették fő tápláléknak, de délben, uzsona időben vagy este hatalmas mennyiségben fogyasztották. Ők mindig a fő étel után ették, de nap közben, sokszor a vízszükségletük pótlása végett is, magában fogyasztották. Egy munkás férfiember egy-egy alkalommal 4-5 kg. dinnyét is megevett. Fogyasztás előtt a dinnyét sokan meglékelték. Akik mástól vették, azok azért, hogy pénzükért jó dinnyét kapjanak, a magukét pedig, hogy a legjobbat fogyasszák, s a kevésbé jót az állatokkal etessék meg. A lékelést hegyes késsel végezték: a dinnye oldalán négyszögletes léket vágtak, ezt a kés hegyével kiemelték, és megkóstolták. Ha jónak ítélték a dinnyét, megszegték. Először mindig keresztben vágták el. Egy felnőtt ember rendszerint egy fél dinnyét fogott a kezébe. Ebben az esetben az volt előnyősebb, akinek a kocsányos vége jutott: itt egyenletesebben érett, édesebb volt a dinnye, mint a virágos vége. Nők, gyerekek részére a fél dinnyét még megfelezték, vagy negyedelték. A dinnyét a férfiak mindig késsel ették: egy-egy falatot kivágtak, a kés hegyére szúrták s így vették a szájukba. Amikor a közepe elfogyott, a magot kikaparták, azután tovább ették, egészen a héjáig. Nők és gyerekek a dinnyéhez kanalat is fogtak, s ezzel aprólékosan kikaparták, a héjában összegyűlt levet megitták. A dinnye héját a tyúkoknak, vagy a disznóknak adták. A napon megszikkadt fél dinnyehéjakkal a gyerekek játszottak: fejükre borítva "rohamsisaknak" tekintették. A sárgadinnyét mindig gerezdekre vágva ették. A dinnyét törni, harapni nem illett. Nagy gonddal gyűjtötték egybe a magnak szánt dinnye magját. Főleg a sárgadinnye magját vízben kimosták, majd tepsire, gyékényre kiterítették száradni. A szárítás 2-3 hétig tartott, azután gondosan átválogatták, s az ép magokat cserépedényben, vagy vászonzacskóban eltették a kamarába vagy a padlásra. Az emberek dinnyefogyasztásának mértékét nehéz megállapítani, mert erről feljegyzést nem készítettek. Mindenesetre, a dinnyefogyasztás szempontjából legalább három kategóriát kell megkülönböztetni. Legtöbb dinnyét azok a termelők fogyasztották, akik nem eladásra termeltek. Ők a dinnyetermést teljes egészében igyekeztek elfogyasztani. Minden családtag annyit evett, amennyit bírt. A felesleget állatokkal etették meg. Az ilyen gazdák dinnyeérés idején szívesen adtak dinnyét munkásaiknak, vagy ajándékba ismerőseiknek. A családhoz látogatókat dinnyével kínálták, s örültek, ha azt megdicsérték. Számukra a dinnyének nem volt pénzben kifejezhető értéke, legfeljebb olyan "presztízs" eszköznek tekintették, mint a bort vagy a pálinkát, amellyel a házhoz belépő vendéget illett megkínálni. Másik csoport a dinnyét eladásra termelők. Konyáron 15-20, Hajdúbagoson több mint 50 ilyen családról tudnak. Bár maga a család itt is bőségesen fogyasztott, de ők már jobban takarékoskodtak: csak azzal bántak bőkezűen, ami az árusításból megmaradt. Különösen a dinnyét fő jövedelmi forrásnak tekintő feles dinnyések igyekeztek minél többet eladni s belőle hasznot húzni. Harmadik csoport, akik maguk nem termeltek dinnyét. Természetes, hogy ezek fogyasztottak legkevesebbet. A jobbmódú gazdák még megtehették, hogy időnként vettek egy-egy dinnyét, de szegényember nem adott pénzt semmiféle gyümölcsért. Ők akkor ettek dinnyét, ha dinnyés gazdánál dolgoztak, vagy ajándékba kaptak valakitől. Nem számított nagy bűnnek, ha valaki a maga részére egy-egy dinnyét ellopott. Ha gyerekeket, serdülő suhancokat kaptak dinnyelopáson, azokat a csősz, vagy a gazda megfenyítette. Főleg azt büntették szigorúbban, aki több dinnyét lopott, hogy azt aztán eladja, vagy azokat, akik a még érettlen, nem ehető dinnyét pocsékolták s ezzel oktalan kárt okoztak. Általában bevett szokás volt, hogy ha valaki nem lopott, hanem kért, mindig kapott egy-egy dinnyét. Mindezeket figyelembevéve azt állapítottuk meg, hogy családonként átlagban 4-5 mázsa dinnyét megettek. A dinnyetermelők, beleértve az állatoknak adott selejtet is, 10-20 mázsa 184