A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Történelem - Kahler Frigyes. Tizenkét újkori pénzlelet Debrecenből

Az 1668-86 évi császári adó egy 60.000 fős városra méretezett. Teleki Mihály így ír a bécsi követnek "Debrecent annyira elpusztították, hogy nem képes 25-30 esztendeig helyreállni". S csak ezután jött Caraffa 1687 évi vonulása (10.000 porciót ad a város) és Lotharingiai Károly seregének élelmezése. A 90-es évek elején újra félre tud tenni néhány pénzdarabot az, aki 1694 után kis vagyonát a Nagyerdő egyik fájára bízta. 6. A Péterfia utcai lelet - értékben az előbbihez hasonló 1659-es záródarabja az elrejtés idejét illetően a IV. korszaka, az 1652-57 közötti felhalmozási időszak a III. korszakra utal. Az 1632-es nyitóév ez esetben elhanyagolható, hiszen az azt követő 16 éves kihagyás a folyamtos felhalmozást kizárja. A lelet tulajdonosa - érzékelhetően értékállandóságra törekedett. E mellett szól, hogy értékálló jó magyar tallérban tartotta csekély vagyonát. A másik - a többi lelettől eltérő - sajátosság, hogy - nem számítva az 1 db ausztriai veretet - valamennyi darab belföldi. Ez utóbbi tény valószínűvé teszi, hogy a megtakarítás árúforgalom eredménye. 7. A Sestakertben talált lelet túlmutat a III. sőt a IV. korszakon is és 1700-ban zár. Összetételét illetően a magyar (és ausztriai), valamint az idegen veretek megoszlása csaknem fele-fele. Az első időszak szórványait nem számítva a lelet első nagy csompópontja - itt a lelet csúcsértéke is - az 1622-1625 közötti időszak, tehát mint több esetben láttuk - Bethlen Gábor időszakához - a III. korszakhoz - kapcsolódik. A második csompópont a IV. korszakban halmozódott fel. (1657-1686). Két kiemelkedő esztendeje (1664 és 1668) a "Szejdi-járás" és Várda eleste utáni, s a kuruc háborúk megindulása (1672) közötti időre esik. Figyelmet érdemel - a minden bizonnyal több generációs - lelet pénznemi összetétele. A nagyobb értékű ezüstpénzeket nélkülöző lelet inkább vásározó, kisebb használati tárgyakat készítő és árusító mesterember félretett 1-2 marhát vagy 55,5 q búzát érő vagyona lehetett, amely minden bizonnyal nem lép túl az ország határain. 8. A Bethlen utcai lelet ugyancsak két korszakot (III. és IV.) lép át és a Rákóczi szabadságharc (V.) idején zár (1705) be. A 85 évet átfogó bizonnyal több generációs lelet többsége lengyel (74,77 %) és német fejedelemségi (23,60 %) veret. Érzékelhetően az északi, észak-nyugati külföldi kereskedelemhez kapcsolódik. A lelet első csomópontja itt is Bethlen Gábor utolsó éveihez kapcsolódik. A második időszak (1659-1669) közel áll a sestakerti lelet második csomópontjához. A harmadik - kisebb csomópont (a lelet 8-10 %-a) már az V. korszakra esik. Az elrejtést illetően tévedni aligha lehet. 1705 őszén a Csanóközből elindult Herbeville tábornok Rabutin segítségére. Ennek hírére a város népe október 4-én menekülni kezd. Október 17-én Eszterházy Antal 7000 fős gyalogságával végrehajtja a fejedelem kiürítési parancsát, s Debrecen lakossága október 19-én Tokaj felé átkelt a Tiszán. Utoljára Dobozi főbíró hagyta el a várost. Az október 21-én bevonuló császári csapatok 3 napig rabolt majd Zsibó felé Erdélynek vette útját.

32 32. DT.2. 128-129. és az itt hiv. Hajdú-Bihar megyei Levéltár IVA. 1011)2. 25.k.904-905. 161