A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón

környékének földtani képződményei között elsősorban a futóhomok dominál. Kisebb területeken vékony humuszrétegű homoktalaj is található. Mezőségi jellegű talaj csak néhány kisebb folton fordul elő. Az elhagyott folyómedrekben mindenütt réti talajok alakultak ki. Éghajlati és hidrológiai jellemzés: A vidék évi középhőmérséklete 10 °C. A tél viszonylag enyhe, (januári középhőmérséklet —2,2 °C) a nyár kevésbé meleg (júliusi középhőmérséklet 21°C). Felhőzete évi átlagban 57%, a napsütéses órák száma 2021 ó. A terület hőösszege a vegetációs periódus alatt 3100 °C körüli. Évi csapadékmennyiség 550—660 mm. (Borsi Z, 1961). A talajvíz egészen közel van a felszínhez, átlagban 2—3 méter mélyen, de egyes foltokban 2 m fölött. A tározó vízminőséggel kapcsolatos adatait az 1. sz. táblázat tartalmazza. Összességében megállapíthatjuk, hogy a víz termőképesség (trofitás) tekintetében oligotróf — mezotróf jellegű. Növényzet leírása: A Halápi tározó — mint a Nyírség része — az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Nyírségenze flórajárásához tartozik. A flórafejlődés időszakában Haláp vegetációjára főleg a magas sás társulások, láp és mocsárrétek voltak jellemzőek. (Soó R., 1938, 1964, 1968, 1980.; Hortobágyi T., Simon T. 1981). A szárazabb térszíneken a klimatikus viszonyoknak megfelelő alföldi tölgyes alakult ki, néhol keményfa ligetekkel keveredve (Juhász, 1981). Az ősi vegetációra jellemző láperdők (nyír és fűzlápok) erősen megfogyatkoztak, csak néhány kisebb foltban maradtak vissza. A jelenkor lecsapolási munkálatai miatt az ősi "nyírvízlaposok" csaknem teljesen kiszáradtak vagy mocsárrétekké, kaszálórétekké alakultak. 5. kép A kiszáradt meder 1990-ben (sz.: Szendrei László) 11