A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón

A hetvenes évek koncepciója alapján létrejött vízborítás óta másodlagos vízi szukcesszió fejlődés indult meg. A viszonylag sekély víz, valamint a környező területekről lemosódó szervesanyag ellenére a víz mezotrofnak bizonyul (Felföldi L., 1981; Lakatos Gy., 1988), de a növényzetből következtethető, hogy megindult az eutrofizáció folyamata. A nyílt víz hínárnövényzete (Lemno — Utricularietum) alámerült (submers) békaszőlő hínárral (Myriophyllo — Potametum) asszociációkkal jellemezhető. A gyökerező hínár térhódítása rendkívül szembetűnő, néhol a vízben teljesen összefüggő állományt alkot. Ez kiegészül a víz felszínén elterülő (emers) formációkkal, amelynek domináns faja a Vidrakeserűfű (Polygonium amphibium). Az irodalmi források alapján (Aradi Cs., Dévai I., Fintha I., 1975.) közölt tündérrózsa hínár már a múlté. Az utóbbi években rendkívüli mértékben terjeszkedésnek indul a kolokán (Stratiotes aloides) amely mozaikosan összefüggő foltokat alkot. Emellett jelentős borítása van a békatutajnak (Hydrocharis morsus-ranae). A tó középső harmadában, a kolokán foltok közé az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) jelentős állományban nyomul. A tározó csaknem egészét nád és gyékény szegélyezi (Scirpo — Phragmitaetum), amelyek vastagsága szabálytalanul változik. Néhol 8—10 m, más partszakaszokon 30—40 m vastagságú is lehet. A gyékények közül nagyobb számban a keskenylevelű (Typha angustifolia) a társulásalkotó. A sekélyebben borított partszakaszok közé kisebb zsombékosok ékelődtek (Caricetum acutiformis-ripariae). Üde színfoltja tavasszal a vízszegélynek, a kisebb foltokban nyíló sárga nőszirom (Iris pseudacorus) és a mocsári gólyahír (Caltha palustris). A vízparti szukcesszióra fásszárú növényzet alig jellemző. Néhány törékeny fűzbokor (Salix sp.) és kisebb fa található mindössze. Az egykori fás növényzetről a tározó medrében hagyott, rég elszáradt "hagyásfák" (szil) tanúskodnak. A szegélyzónában az ökoton növények és egyes agresszív gyomfajok jelennek meg, (pl.: ördögszekér — Eryngium campestre). A töltés két oldalán jellemző kaszálás és legeltetés miatt alacsony füvű homoki gyep állandósult, amely néhol nyilt homoki gyeppé alakult. 6. kép Ágas békabuzogány a gyékényesek mellett mozaikosan jelenik meg (sz.: Szendrei László) 12