A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekasmesterség története

P. Szalay Emőke A debreceni fazekasmesterség története Tájékozódás a források felől A debreceni fazekasságra vonatkozó ismereteink három forrásból származnak, amelyek közül legkorábbiak a levéltári adatok. Legfőbb forrásunk a város tanácsülési jegyzőkönyveinek sorozata, amely 1547-től kezdődően kisebb hiányokkal folyamatosan tartalmazza a város életének eseményeit, lakóinak peres ügyeit.

1 Ebben a gazdag adathalmazban a fazekasokról is találunk említéseket. Felbukkanásuk többnyire esetleges, mivel csak akkor kerültek be a jegyzőkönyvekbe, ha hivatalos ügyekben álltak a város tisztségviselői elé. Adataink több csoportba sorolhatók. Legfontosabbnak azokat a feljegyzéseket tarthatjuk, amelyek a fazekascéhre vonatkoznak, sajnos ez a legkevesebb. A XVI. században csupán két, a XVII. században valamivel több, de tíznél kevesebb adatot ismerünk. Ez természetes, hiszen a város közigazgatása elé csupán a legfontosabb esetek kerültek, amennyiben a céh élete az előírt keretek között, rendben folyt, semmi ok nem volt arra, hogy a város foglalkozzon a céhvei. Ezt elősegítette az, hogy a céheknek önálló bíráskodási joguk volt, amelynek révén kisebb, a céhtagok egymás között támadt viszályait a céhen belül elintézték. Az adatok másik csoportját azok képezik, amelyekben a fazekasok mint magánemberek szerepelnek bizonyos ügyekben a városi jegyzőkönyvekben. Ezekre a feljegyzésekre is vonatkoznak az előbbiek, hogy a kisebb ügyeket a céhen belül intézték el. Elsősorban a XVI. században van komoly jelentőségük, amikor még kevés céhre vonatkozó adattal rendelkezünk. Egy részükben a nevekből következtethetünk arra, hogy fazekasok a szereplők. Bár az apró-cseprő ügyek a mindennapi életet tükrözik, magára a fazekasságra nem sok következtetés vonható le belőlük. Másik részük viszont jól hasznosítható, ilyenek azok, amelyekből esetlegesen vagyoni viszonyaikra, termékeikre vonatkozó felvilágosításokat nyerhetünk. A levéltári források másik, esetünkben hasznosítható elemei a városi lakóösszeírások. A legkorábbi összeírás, bár töredékesen, 1693-ból maradt fenn. Szerencsénkre, a Cegléd és Csapó utcai, ahol a fazekasok nagyobb számban laktak, fennmaradt. Ugyancsak fontos számunkra az 1729-es conscriptio. Ebből a fazekasok nevei, esetlegesen vagyoni állapotuk rekonstruálható.

2 A városi iratok közül időrendben harmadik csoport az iparosok adóösszeírása, a Classificatio opificum, amelyben az adott időszak valamennyi kézművesét összeírták; szerepelnek bennük betegek, özvegyek, mesterségüket nem űzők is. Ezek az összeírások a XVIII. század közepétől kezdve maradtak fenn, 1756-ból származik az első, majd az 1764. évi követi; 1770től kezdve pedig folyamatosan írták össze a mesterembereket.

3 A céh mindennapi életére, működésének belső viszonyaira a céh fennmaradt iratai világítanak rá. Időrendben ezek a legfiatalabbak. A két céhprivilégiumot -15 74 és 1715- nem számítva a XVIII. század harmadik harmadától kezdődően maradtak fenn a céh különféle jegyző1. Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei HBmL. 1011. 1-25. kötet 2. Népszámlálások iratai, HBmL. A 101 l/t. 3. Classificatio opificum, HBmL. IV. A. 1013. f. 1-11. 179