A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bartha Dénes: A Nyírség növényvilágának kutatói. A flóra és vegetációkutatás története 1945-ig

módszere, miszerint a vásárra jövő parasztemberekkel hozatott fűnemű növényeket, korántsem lehet alkalmas egy környék flórájának tudományos megismerésére. 1813-ban Diószegi megírta a Magyar Füvész Könyv gyakorlati részét (30), mely az elődjéhez hasonlóan kevésbé bizonyult kelendőnek. E könyv megjelenésével Debrecenben és az egész országban is mintegy fél évszázados késéssel lezárul egy hosszúra nyúlt, tudományos ismereteket alig nyújtó időszak, az orvosbotanikusok és füveskönyvek kora. A floristák kora A hazai flóra első tudományos igényű kutatója, a „magyar Linné", Kitaibel Pál (1151 1817) az egész országot behálózó utazásai közben háromszor is érintette a Nyírséget. A látottakról részletes naplót vezetett, ez alapján, valamint az utókor Kitaibel-kutatóinak feldolgozásai (36,45-48) nyomán kapjuk az első hiteles képet a nyírségi flóra fontosabb és érdekesebb fajairól. Kitaibel erdeme, hogy naplójában a lelőhelyet és termőhelyet is feljegyezte, így növényföldrajzilag is becsesek adatai. Első máramarosi útjára 1796. július l-jén indult mecénásával, Waldstein Ádám gróffal együtt. A Nyírségre a Hortobágy felől léptek be, Debrecen, Bököny, Nyíregyháza, Nagykálló, Kállósemjén, Nyírbátor, Nyírvasvári úton haladva Nagykárolynál hagyták el azt. Közben felkeresték az akkor még érintetlen Ecsedi-lápot, s Kitaibel színes leírást adott a lápi növényzetről, bár megjegyzi, hogy számára ez a vizsgálódás újat nem hozott. Második alkalommal beregi útjára indulva időz a Nyírségen 1803. június 7-től 10-ig. Tokaj felől érkezve Hajdúdorog, Téglás, Újfehértó, Nyíregyháza, Tiszabercel, Királytelek (Nyírtelek) a fontosabb állomásai és gyűjtőhelyei, majd ismét visszatért Tokajba. Ezen az útján, melyről 101 homokpusztai, 27 szikespusztai, 3 vízi és 8 erdei növényfajt jegyzett fel, nemcsak botanizált, hanem a szódagyűjtést és -főzést is tanulmányozta több helyen. Második máramarosi és egyben harmadik nyírségi útján 1815. július 18-án szinte ugyanazt az útvonalat választotta (Debrecen, Hajdúböszörmény, Téglás, Bököny, Balkány, Szakoly, Nyírbogát, Nyírbátor, Nagykároly), mint az elsőn, de ezen jobbára csak a vizeket vizsgálta és ásványokat gyűjtött. Megromlott egészségi állapota már nem tette lehetővé a rendszeres botanizálást. Sajnálatos tény, hogy Kitaibel naplórészletei csak fél évszázaddal később láthattak napvilágot, s kerülhettek forrásul az őt követő botanikusok kezébe. Kitaibel után jó negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét botanikus kutassa a Nyírséget, s ha hosszabb időre nem is, de ettől fogva sokan keresik fel e tájegységet, kik számos közleményben számolnak be megfigyeléseikről. Hazslinszky Frigyes(1818-1896), az eperjesi kollégium későbbi tudós tanára, gimnazistaként 1842-43-ban egy évet Debrecenben töltött a magyar nyelv gyakorlása végett, s a város környékén, de távolabbi területeken is sok növényt gyűjtött és határozott meg. Ezekről külön tanulmányban nem számolt be, 1872-ben megjelenő növényhatározójában (37) azonban feltüntette a nyírségi lelőhelyeket is. Itteni gyűjtései a Természettudományi Múzeum Növénytárában találhatók. A bécsi Állat- és Növénytani Társaság megbízásából Pokorny Alajos (1826-1886) reálgimnáziumi igazgató és az egyetemen a növényföldrajz magántanára hazánk tőzegtelepeit kutatta, s 1859-ben az Ecsedi-lápot is felkereste. Közléseiben (60-61) oly növényfajokról is tudósít (pl. Aldrovanda vesiculosa), melyek már akkor is elég ritkák voltak hazánkban. Janka Viktor (1831-1890) császárvértestiszt, majd a Nemzeti Múzeum Növénytárának őre több ízben is tartózkodott Debrecenben, azonban csak kisebb botanizáló kirándulásokat tett, s közölt néhány új adatot (43-44) a debreceni homokterületek növényfajairól. Nyíregyháza szülötte, nagyváradi, pancsovai, végül budapesti főgimnáziumi tanár, Simonkai (Simkovics) Lajos (1851-1910) gimnazista és egyetemista korában több ízben is gyűjtött szülővárosa környékén, így a Sóstói-erdőben, Szabolcsveresmarton, Dombrádon, Nyírbogdányban, Kisvárdán, Nagyhalászban, de Debrecen vidékén is. 1871-ben Szabolcs-vármegye viránya címmel jegyzéket fektetett fel, melybe alfabetikus sorrendben 383 nyírségi nö90