A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

4. ábra. A fenyőrigó (Turdus pilaris) expanziója Magyarországon zé. Azonban a pionírpopulációi még Romániában is csak fluktuáló szigettelepeken léteznek ( Vespremianu, 1978) és nem rendelkeznek még kellő tartalékkal az intenzív expanzióhoz. A faj nem lépte át a határainkat a mai napig, ezért levehető a listánkról. 48. Locustella naevia - Réti tücsökmadár. A faj elterjedésének déli határvonala Jugoszlávia érintésével húzódik, ezért szükségesnek tartom bevenni a réti tücsökmadarat a dinamikailag potenciális fajok közé. Hazánkban ritka faj, de előfordulása rendszeres a Hanságon, a Dunántúl több láp-mocsaras vidékein és hasonló adottságú területeken. Populációméretéről nincs pontos adat, de inkább stagnáló jellegű. 49. Locustella fluviatilis - Berki tücsökmadár. Az országos populáció az utóbbi években gyarapodik, területi eloszlása újabb helyekkel bővült, nő a hortobágyi állománya is {Kovács, 1988). A populáció erősödéséből a faj további szétterjeszkedésére számíthatunk. 50. Acrocephalos paludicola - Csíkosfejű nádiposzáta. A magyarországi szigetpopuláció a faj összefüggő areájától messze DNy-ra helyezkedik el. Az 1970-es évekig a madár elszórtan költött a Kis-Alföldön és a Hortobágyon (Kéve, 1984). Most már egyedül a hortobágyi állománya maradt meg, de ez szerencsére erőteljesen fejlődik, úghogy 1971-72-től néhány költő párról 160 párig nőtt fel. Egyelőre a magyar populáció még mindig egyik a legszámosabb Európában (Szabó, 1984). 51. Anthus pratensis - Réti pityer. Magyarországhoz legközelebb a romániai Máramaros vidéki lápokban és a Szovjetunióban költ, azonban a romániai populációja stagnál ( Vespremianu, 1978). Országunkban nincs adat bizonyított fészkeléséről, ezért a fajt levettem a listáról. 52. Lanius senator - Vörösfejű gébics. Regresszióss fajként szerepel Udvardy listájában. Helyesebb lenne inkább ritka, alkalmi fészkelőnek minősíteni, mivel megjelenése évtizedes periódusokban hullámzik. Költése az utóbbi 50 évben ritkább volt, mint az előző időszakban (Haraszthy, 1984b). 53. Pastor roseus - Pásztormadár. Udvardy stagnáló areájú fajok közé sorolja. Megfelelőbbnek látom a pásztormadár magyarországi költőhelyeit fluktuáló exklávének minősíteni, ami reálisan tükrözi az inváziós, szabálytalanul fészkelő fajok területi kötöttségét. 54. Carpodacus erythrinus - Karmazsin pirók. Amikor Udvardy írta a munkáját, a karmazsin pirók expanziója elindult már Szlovákia területén és a faj terjeszkedő kárpát-medencei faunaelemnek minősült (Mosanszky, 1963). 1976 óta szaporodik már a magyarországi megfigyelések sora is (Bozsko, 1988). Az 67