A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

nyezőnek tekinthető a magyarországi erdők összetétele is. Annak dacára, hogy az ország területének több, mint 17%-át erdő borítja (1 590 357 ha, az 1980-as adatok alapján), ebből 81,2%-ot a fakitermelés célját szolgáló gazdasági erdők teszik ki, amelyek 30 éves körüli korban kerülnek kivágásra. Ezért a faállomány döntő része kevésbé alkalmas a nagytestű, rejtett életmódú sólyomalkatúak, vagy odúlakók költésére. Kedvezőbb a madarak számára az ún. egyéb célú erdők (üdülő, természetvédelmi, vaderdő stb.), amelyek az erdőállomány 18,8%-át képezik (229 474 ha 1980-ban). Tragikus következményekkel járt a madarak számára az 1950-es évek végén elkezdődött mezőgazdasági intenzív kemizálás. Káros hatásai előbb a fejlettebb nyugati országokban jelentkeztek. A magcsávázásra használt higany, de főleg a peszticidek bevezetése (ezekből a DDT, a dieldrin, endrin, heptaklór, valamint a dúvadirtásban használt sztrichnin és phosdrin) jelentett a legnagyobb veszélyt a madarak számára. Mint nehezen bomló vegyületek ezek felhalmozódtak a szervezetben és vagy akut halálhoz, vagy krónikus mérgezéshez és késleltetett halálhoz vezettek. Az évek során a koncentrációjuk elérte kritikus szintet a szervezetben és elkezdődött észrevehető madár elhullás és a populációk ritkulása. Az 1960-as években Európában a peszticidek maradványait a 47 családhoz tartozó 154 madárfajnál találtak meg, vagyis az európai fajok V

3-ánál! Koncentrációjuk 10-20-szorosan meghaladta a megengedett szintet (Prestt, Ratcliffe, 1972). A legnagyobb veszteségeket a táplálkozási piramis csúcsán álló ragadozó, ill. bagolyféle madarak szenvedtek el, a megvizsgált egyedek 100%-ban tartalmazták a méreg maradványait. Az elhullás mellett a mérgek hatására kialakult a kalciumcsere zavara, a tojáshéj törékenységében nyilvánul meg, csökkent a megtermékenyítés, ami együttesen csökkentette a madarak szaporulatát. Ilyen súlyos tünetek miatt számos fajnál ez populációs krízishez vezetett egyes földrajzi régiókban, de általános kihatással volt több faj állapotára és elterjedésére Európában. Gazdag adatok vannak a peszticidek hatásáról a ragadozók- és a baglyokra Finnországból, Svédországból, NSZK, NDK, Franciaország, Ausztria, Svájc területéről, de legalaposabban a brit madárpopulációk vannak kivizsgálva. Angliában mindenekelőtt a Falco peregrinus, Accipiter nisus, Falco tinnunculus és Tyto alba száma csökkent drasztikusan, vagyis leginkább madarakkal táplálkozó fajok állománya, de számottevő volt a szirti sas, Aquila chrysaetus pusztulása is. Ismert a Haliaetus albicilla tömeges elhullása Svédországban és a Buteo buteo Hollandiában. Sajnos Magyarországon nem készült felmérés (azokban az években) a mérgek hatásáról a hazai orniszra, de a sztrichnin és a phosdrinkárosodásra vannak utalások (Haraszthy, 1984a). A mérgezések következtében elhullás és nagy számcsökkenés volt a 6070-es években a rétisas Haliaetus albicilla, a szirti sas Aquila chrysaetus, a parlagi sas A. heliaca és a vegyszerekre különösen érzékeny hamvas és barna rétihéja (Circus pygargus et aeruginosa) esetén. A ragadozó és a baglyok riasztó populáció ritkulásához és az elterjedési területének zsugorodásához Európában hozzásegíthetett e madarak óriási mértékű kilövése a kontinens keleti részein. A téves propaganda nyomán a SZU-ban és részben Skandináviában az 1950-60-as években nagy lődíjakat fizettek ki azért, hogy évente 100-150 000 madarat pusztítottak el (Galusin, 1980). Köztudott, hogy egy faj számfogyatkozása az area peremén is idéz elő számcsökkenést, mivel idővel elapad az állomány utánpótlása. Ezért az ICBP Európai Szekció IX. Konferenciáján már 1968-ban határozatában felszólította az európai kormányokat és megsürgette a tartós hatású mérgező vegyszerek alkalmazásának ellenőrzését és kevésbé veszélyes kemikáliák bevezetését. A konferencia kérte a törvényes védelmet biztosítani az öszszes ragadozó- és bagolyféle madaraknak és korlátozni kilövésüket, külön pontban felszólítva a norvég kormányt. 1970-hez Európa-szerte, Magyarországon is, gyakorlatilag betiltották a DDT és dieldrin használatát, nálunk phosdrin és strichnin helyett is gyengébb mérgek kerültek alkalmazásra. Ettől kezdve lassú javulás kezdődött e két madárcsoport helyzetében, és a többi fajoknál. Az 1970-es évekhez egyre nyilvánossá válik, hogy több környezeti változással az országban destabilizálódik az ökológiai egyensúly, súlyos károsodások érik mind növényvilágunkat, mind avifaunánkat is. Ezért sorba hozzák létre első nemzeti parkjainkat, amelyek hivatottak megóvni 59