A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

Az avifauna belső dinamikai potenciáljában előfordul 30 (37,5%) exkláve elterjedést! faj (lásd fajjegyzéket). Ezek közül 11 madárfaj a stagnáló csoportban és 19 a realizált potenciálon belül fedezhető fel. Az expanziós fajoknál tipikus eset az új, elszigetelt települések keletkezése a főarea határain túl (5 faj a 6-ból). Az alkalmilag költők elterjedésében is érthetően növekszik a fluktuáló exkláve gyakorisága. Az eltűnteknél nyomon követhetők azok a lépcsők, amelyen keresztül megy végbe az arearegresszió, a részpopulációra való széteséstől kezdve az izolált populáció zsugorodásán át az exkláve teljes megszűnéséig. A dinamikus fajok többségénél - kivéve néhány expanziós fajt - a jelenlegi diszperz elterjedésüket és az exkláve keletkezését a populáció megfogyatkozása és szétmorzsolódása idézi elő. Az exkláve létezése különösen veszélyes a marginális eltérjedésű fajok esetén, mert a létfeltételek rosszabbodása kockára teheti a megmaradásukat az adott térségben és az area megcsonkítását eredményezheti. A Magyarországon tapasztalt jelenség szoros összefüggésben van a nyugat- és közép-európai areák egyre terjedő többszöri area szakadásaival, amelyek - amennyire ez a szakirodalomból kivehető -, 1960 után jöttek létre. A 61 Nyugat-, illetve Közép-Európában diszjunkt, diszperz, vagy szigetszerű elterjedésű fajból 49 (80%) található országunkban is, ami magáért beszél. A legújabb fauna változások okairól, irányairól A magyarországi faunadinamizmus tárgyalásánál nem korlátozódhatunk egyedül a helyi tényezők analízisére, hanem figyelembe kell vennünk a Nyugat-Palearktiszban létező általános ökológiai helyzetet és az ott lezajló folyamatokat, amikkel összefüggésben állhatnak avifaunisztikai változásaink. A Kárpát-medence 1860-1960-as évszázadi faunadinamizmusát Kéve és Udvardy (1951) leginkább a természetes fluktuáció és a szekuláris, ill. rövid távú klímaingadozásokkal hozták összefüggésbe. Azonban a XX. század páratlan klímafelmelegedése, amely hatására számos új, zömében déli madárfaj jelent meg a faunánkban (Streptopelia decaocto, Dryocopos syriacus, Phoenicurus ochruros, Hippolais paliida, Serinus serinus, Emberiza cirlus stb.), nem magyarázhatja meg a mostani faunaváltozások ütemét. Az 1960 utáni időszakot a lényeges környezetváltozások korszakának lehet nevezni, amelynek fő okozója a civilizáció lett. Az anthropogén hatások nemegyszer már az élettér lerombolásig és az ökológiai egyensúly felbomlásáig vezettek. A gyors ütemű iparosodás és az intenzív mezőgazdaságra való áttérés szerte Európában az új területek hasznosítását, a természeti tájak átalakítását vonta magával és ez megkárosította, vagy meg is szüntette számos madárfaj hagyományos élőhelyét. Magyarországon az 1960-as évek elejére esik a termelőszövetkezetek alakulása. Ezzel megszűnik az agrárterületek gazdag és változatos szerkezetű mozaikossága, amelyben felváltva sorakozott a termőföld, a mezsgye, a cserjés árok, az erdősáv, a rét és legelő - a sok madár optimális habitatja. Helyette jött a monokultúrás, nagytáblás földművelés s a régi táj „kultúrsztyeppé" változott, ahol kevés madárfaj maradhatott fenn. Továbbá a vizenyős, zsombékos földek lecsapolása és megművelése (Hanság és más, kisebb lápok) megkárosította a lápok-mocsarak madárvilágát. Sok itt élő faj visszavonulásra szorult és az arearegressziója mostanáig is tart (Platalea leucorodia, Botaurus stellaris, Porzana pusilla stb.). A meliorizációs munkák folytak szerte Európában is, ez több értékes faj számcsökkenését idézte elő. Nem kevésbé volt ártalmas a sztyeppék és a sztyeppi rétek felszántása a túzok (Otis tarda) európai és hazai állományára is. A madárvilág elszegényedését eredményezi a parlagföldek felparcellázása is, ami az 1970-es években kezdődött el hazánkban. Helyükön kialakított hétvégi telkek az agyonpermetezett és agyonápolt növényzetével igen szegényes életteret nyújtanak a madarak számára. Az úthálózat bővítése és az intenzív motorizáció miatt az országban alig maradtak háborítatlan helyek, ahova behúzódhattak a ritkább, embert kerülő és nagytestű madarak. Kedvezőtlen té58