A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

Az igazgató tagok széles jogkörével - mutatott rá R. VárkonyiÁgnes - kettős biztosítékot építettek be az alapszabályba: a kormányzat (és részben a rendi országgyűlés) számára garancia volt arra nézve, hogy az intézetben a fennálló társadalmi-politikai rend szemlélete érvényesül ; az alapítók és a nemzeti önrendelkezés hívei pedig így próbálták megőrizni a Tudós Társaság önállóságát az idegen államhatalommal szemben.

182 Tagadhatatlan, hogy ez a rendszer funkcionált, de hamar kiütköztek a hibái is: az arisztokratikus igazgató tanács és az irányítás mechanizmusa sokszor merevnek bizonyult, gátolta a polgárias törekvések, a belső demokratizmus kibontakozását. Nem egy esetben korlátozta az Akadémia tevékenységét a kormányzat ellenőrzése, beavatkozása. Az alapszabálynak az a - hasonló dokumentumokban szabványszerűen ismétlődő - kitétele, hogy a Tudós Társaság a király „legfelsőbb felvigyázása" alatt működik, egyáltalán nem volt formális. Már említettük, hogy az elnököt és helyettesét az uralkodó erősítette meg; az ülések jegyzőkönyveit be kellett mutatni a nádornak, mint pártfogónak; a kiadványok kéziratát a könyvvizsgáló hivatal cenzúrázta. Mindezt az alapszabályban és a rendszabásokban is rögzítették. A kormány erősen figyeltette, hogy nem foglalkoznak-e politikai témákkal - amit megtiltottak -, és ha úgy látta, hogy igen, azonnal rászólt az elnökre. A rendőri besúgók rendszeresen küldték jelentéseiket az összejövetelekről, a tagokról és a jelöltekről; a cenzorok jó néhányszor megtagadták egy-egy mű kinyomtatásához az engedélyt stb.

183 Az alapszabály egyik passzusa az államhatalom másik pólusához, a rendekhez való viszonyra is utalt: ,,A' Társaság pénztárárul, és annak czélirányos előmeneteléről, ugyan ezen Gyűlés [az igazgató tagok ülése - B. M.] az Országnak Vármegyéit minden esztendőnek végével tudósítja, az Ország Gyűlése alkalmával pedig, a' pénztár állapotjárul, az utóbbi Ország Gyűlés idejétül fogva készített feljegyzéseit bemutatja."

184 Voltaképpen tájékoztatási kötelezettséget írt elő - a diéta felé csak a pénzügyek állásáról -, a felügyeleti jogot nem biztosította. Mindenesetre ez a pont így is elég alapot, jogcímet szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés és a vármegyei nemesség figyelemmel kísérje a Tudós Társaság fejlődését, s - mint látni fogjuk megkísérelje anyagilag támogatni és befolyását kiterjeszteni. Az anyagi (pénzügyi) eszközök elégtelensége gyakran okozott zavart az intézet életében; bár ezt az alakulás pillanatában még kevésbé lehetett érzékelni. A Magyar Tudós Társaság egyes személyek önkéntes, ún. szabad ajánlásából (oblatio) jött létre. Az alapszabály későbbre is csak ezt az anyagi forrást jelölte meg: „A Társaság pénztára egyedül a' már tett, 's utóbb Hazafiúi buzgóságbul és adakozásokbul teendő áldozatokbul fog állani." A rendszabások vonatkozó paragrafusa már megengedőbb: ,,A' Társaság pénztára valamint nagylelkű Hazafiak áldozataiból eredett, úgy ez után is, illy adakozásokból várja főképp öregbedését."

185 Tehát nem zártak ki más bevételi formát sem, így elvileg az 1830. évi országgyűlésen felvetett országos, kötelező ajánlást (subsidiumot) sem. Az alapítók általában tőkét ajánlottak. Széchenyi István kötelezvénye nyomán az alapszabály lehetővé tette, hogy a felajánlott összeget maguknál tartsák és csak az évi kamatot fizessék be. A túlnyomó többség így járt el, ami érthető, hiszen a nagyobb tételek (olykor 10-40-60 ezer pft) egyszerre való átutalása elviselhetetlen terhet jelentett volna és a korabeli pénzforgalmi, hitelviszonyok között aligha volt elképzelhető. Kétségtelen viszont, hogy ez a megoldás a Tudós Társaságot hátrányosan érintette: az igazgató tanács a pénzalapnak (fundusnak) csak csekély hányadát forgathatta, adhatta ki kölcsönre (amit az alapszabály megengedett, sőt kívánatosnak tartott). Hogy a pénztár mégis gyarapodjon és némi biztonságot is nyújtson, az alapszabályban előírták, hogy a kamatok egyhatoda a tőkéhez 182. R. Várkonyi - I. 24-25. 183. A' Magyar Tudós Társaság Alapintézete. - Ogy írásai 1830.477-478., 475.; A' Magyar Tudós Társaság Rend-szabásai. = Uo. 488., 493.; R. Várkonyi-I. 25.; R. Várkonyi-II. 35. Bártfai Szabó L. i. m. 28-49. (számos konkrét példát említ a kormányzat beavatkozására). 184. A' Magyar Tudós Társaság Alapintézete. = Ogy írásai 1830. 485. 185. A' Magyar Tudós Társaság Alapintézete. — Ogy írásai 1830.485. és A' Magyar Tudós Társaság Rend-szabásai. = Uo. 493. (54. §). 475