A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken
csatolandó, ilyenformán a költségek fedezésére csak a fennmaradó öthatod részt fordíthatták. 186 Az induló tőke nagysága egyébként - az 1828. április 2-án kelt kimutatás szerint 248 280 pft. A különféle kikötések figyelembevételével és a kamatok egyhatodának levonásával az igazgató tanács évi 12 893 pft-ot használhatott fel a kiadásokra. 187 Meglehetősen szerény összeg ez: összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a francia akadémia 1832-ben 320000, a pétervári 1836-ban 114750 pft-nyi jövedelemmel rendelkezett, Berlinben pedig egy-egy akadémikus kapott ennyi javadalmat. 188 Ráadásul a befizetések akadoztak; és noha az elnök rendszeresen figyelmeztette a késlekedőket, a kamathátralék egyre nőtt. 189 A befolyt pénzeket (az átengedett ajánlatok, a tőke kamatai, a könyvek eladásából származó bevételek stb.) egyébként az Országos Pénztár kezelte. 190 ///. Az országgyűlési ellenőrzés igénye A Magyar Tudós Társaság szervezeti és ügyrendi reformjáért, valamint a szűkös anyagi keret bővítéséért szinte már a megalakulás percében megindult a küzdelem. A liberális írók, tudósok és politikusok az Akadémián belül és más fórumokon (pl. a lapokban) javasolták, követelték az ellentmondások kiküszöbölését, az irányítás demokratizálását, a működési formák korszerűsítését stb. Egy királyi dekrétum azonban 1833. július 11-én kinyilatkoztatta, hogy nem engedélyezi az alapszabályok megváltoztatását. 191 így aztán a reformtervek jó része elakadt az igazgató tanácsnál. Különösen az Akadémia elnöke, Teleki József gróf ellenezte a módosításokat, attól tartván - mégpedig joggal -, hogy azok alkalmat kihálnak az udvarnak a közvetlenebb beavatkozásra, esetleg az intézmény megbénítására, s egyébként sem akart szembekerülni a kormányzattal. Az alapszabály a reformkorban változatlan maradt; kisebb, a dokumentum szövegét nem érintő változtatásokra viszont sor került. Ezekről és az Akadémián belül felmerült reformtörekvésekről Szentgyörgyi Mária és - az intézmény másfél százados történetét összefoglaló munkákban - R. VárkonyiÁgnes részletesen írt. 192 Az 1830 utáni oszággyűlési tanácskozások, irományok anyagát viszont eddig nem vizsgálta a kutatás, a Magyar Tudományos Akadémia történetéről szóló művek nem is említik ezeket. 193 Holott a Tudós Társaság sorsa, gondja továbbra is foglalkoztatta az országgyűlést, legalábbis a politikai vezetőréteg egy, elsősorban a liberális ellenzékhez tartozó részét. Újra és újra felvetődött a diétái ellenőrzés igénye és többször mérlegelték a segélyezés lehetőségét is. Az alapszabály hiányosságai már a rendszeres bizottsági munkálatok, nevezetesen a köznevelési és tudományos munkálat 18 3 2-ben lezaj lőtt vitáin is szóba kerültek. Barta István megállapítása szerint egyedül Nógrád megye tiltakozott az ellen, hogy a vallási és politikai témákat kirekesztették a Tudós Társaságból. A liberális szellemű - és a nemzeti önrendelkezésre is hivatkozó - indoklás főbb érvei: az Akadémiának az egyetemes nemzeti műveltség központi műhelyének kellene lenni; az emberi elme nem tűr maga előtt korlátokat, legyűri az erőszakot; a 186. A'Magyar Tudós Társaság Alapintézete. — Ogy írásai 1830.486.; A'Magyar Tudós Társaság Rend-szabásai. = Uo. 493. Vö. R. Várkonyi Ágnes: A reformok jegyében. = A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (Bp., 1975) 44. (a továbbiakban: R. Várkonyi - III.) 187. Javallat. Miként lehet a' a' Magyar Tudós Társaságot, mostani Jövedelméhez képpest mindjárt felállítani. = Ogy írásai 1830. 494-495. - Az első költségvetés-tervezet: uo. 497-498. 188. R. Várkonyi - I. 26.; Szentgyörgyi M. i. m. 35. 189. R. Várkonyi - III. 44-45. 190. Bottló Béla-Veres Miklós: Regnicolaris Levéltár (Bp., 1968) 77. 191. Említi Szentgyörgyi M. i. m. 11. 192. Uo. 7-16., 19-29.; R. Várkonyi-II. 35-36.; R. Várkonyi - III. 44-45., 47-48. -Az 1840-es évek derekáról: Bártfai Szabó L. i. m. 51-52. 193. Nem szól róluk Hajnóczi R. József sem: A Magyar Tudományos Akadémia törvénytárunkban. = Akadémiai Értesítő, 1913. 62-77. 476
