A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

következett, és 1867-1868-ra már nagyságrendjét (nemcsak technikáját) tekintve, két gyárjelleget is elérő intézmény volt a városban ebben a szakmában. így Debrecen nyomdaiparát már az abszolutizmus korában olyannak tekinthetjük, ahol az átmenet nem a céhesiparból a manufakturálisba, hanem az utóbbiból a gyáriparba történik meg. Különösen nagy mültra tekintett vissza az 1561-ben Huszár Gál prédikátor által alapított, de a későbbiekben a város által fenntartott nyomda. Ennek a XIX. század eleji fejlesztése után 1845-ben 12 segédje, 8 inasa dolgozik Tóth Endre művezető irányításával. A kormányzat kísérletet tesz megszüntetésére. Először a Kancellária „deríti ki", hogy az akkor már közel 300 éve folyamatosan üzemelő nyomdának nincs működési engedélye. E nevetséges ürügy nem vezethetett eredményre. Ezt követően „a kincstári tanács" akarja kötelezni a várost, hogy adja a nyomdát bérbe. A városi tanács 1848. február 3-i ülésén törvénybe ütközőnek minősíti a Kamara illetéktelen beavatkozását, majd kimutatja, hogy az üzem rentábilis (az utolsó 9 év átlagnyeresége évi 1128 forint), végül kinyilvánítja, hogy az anyagi értéken tűi még inkább szellemi érdekek szempontjából fontosnak tartja a saját nyomdával való rendelkezést.

17 Az abszolutizmus idején a viszonyok tovább nehezedtek. Újra visszaállították, s ismét a piarista rendház főnökére bízták a cenzűrát (Kardhordó Ambrusra). Nem volt megfelelő a felszereltség sem. Mindössze 5 fasajtó és 2 vassajtó volt az üzemben. Ez a „zsibbadás korában" elégnek mutatkozott, de annak elmulta, a közigazgatás kiépülte után a legnagyobb igyekezet mellett sem tudtak már korszerű, tiszta és főképpen kellő gyors munkát végezni. Ezért 1855 -tol megkezdték a technikai felújítást. Még ebben az évben beállították az első gyorssajtót, a következő évben a betűkészletet újították fel, s rézléniákat alkalmaztak, jobb minőségű festéket használtak. 1860-tól már működött a második gyorssajtó is, s új szorító és simító gépeket is beszereztek. Ezekre az újításokra nem csupán az országos színvonaltól való elmaradás, de egy helybeli vetélytárs (Telegdy-Okolicsányi) jelentkezése is kényszerítette a várost. A felszerelés korszerűsítését jól hajtották végre Fodor Ruben (1853-1859) és Fries József (1859-1899) művezetők. Fodor ugyan nagyobb szervező- és vezetőkészséggel nem rendelkezett, Fries azonban már kezdetben is kellő tapasztalattal, négy évtizedes főnöksége alatt pedig megfelelő eréllyel rendelkező vezetőnek bizonyult. Az üzem virágzásnak indult, benne 15-25 fő dolgozott, s jelentős vidékek nyomdaközpontja maradt. Hatókörzetéhez tartozott: Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Karcag, Kisújszállás, Kisvárda, Kunmadaras, Margita, Nagykálló, Nyírbátor, Nyíregyháza, Püspökladány, Szeghalom, Székelyhíd. Az abszolutizmus körülményei között 1852-ig a nyomda mondhatni minden évben deficites volt. Ennek oka részben a már említett technikai elmaradottság volt, másrészt azonban a mérleghiányt növelte az is, hogy a hatóságok és a katonai parancsnokságok hirdetményeit, nyomtatványait ingyen kellett készítenie. A politikai viszonyok változásával és a korszerűsítést követően nyereségessé vált az üzem. 1853-1857 között eltelt öt év alatt együttesen 8239,53 forint aktíva mutatkozott. 1867-ben pedig már egy év alatt közel 6 ezer forint volt a tiszta nyereség. Mindez annak ellenére történt, hogy a városi tanács és a református egyház nyomtatványait változatlanul ingyen készítették.

18 Nagy érdeme a Városi Nyomdának, hogy e szomorú időkben, a nehéz körülmények között is vállalta a „Csokonai Lapok" kiadását 1850. július 3. és október 5. között, s ezzel a lehetséges mértékig részt vett a szabadságharc leverése miatti letargikus közhangulat felrázásában.

19 Hosszan elhúzódó harc után 1845-re - a városi tanács monopolhelyzete fenntartása érdekében nem akarta engedélyezni - Werfer József kassai nyomdásznak sikerült litográfiái üzemet 17. Dr. Csűrös Ferenc: A Debreceni Városi Nyomda története (1561-1911) 270-271. 18. Benda Kálmán-Irinyi Károly:A négyévszázados Debreceni Nyomda (1561-1961) (Bp., 1961) 134-179. Lés 318. 1. 19. Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye (Szerk.: Csobán Endre, Bp., 1941) (Továbbiakban = Vármegyei szociográfiák XII.) 321. 1. 246