A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Történelem - Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet)
útja Debrecennek, a nagykereskedelmi gócpontnak szólott. Ez a közel két esztendő adatait megörökítő révkönyv hiteles emléke Debrecen gazdasági expanzív erejének és Tokajjal való kapcsolatának, amit a városnak Schwendi Lázárral 1567-ben Kassán kötött nagy fontosságú egyezsége is bizonyít. Persze a rév teljes, valóságos forgalmának jelentős része esett a révnaplóban fel nem tüntetett nemességre, polgárságra és különösen a tokaji uradalom saját tiszántúli (rakamazi, nánási, dorogi stb.) jobbágyaira. 47 A tokaji uradalom 158l-es urbáriumának adatait összevetve a már korábban használt 1565. évi összeírásokkal megállapíthatjuk, hogy a jobbágyság helyzete valamelyest javult. 48 A várat 1566-ban János Zsigmond többször sikertelenül ostromolja, a következő évben viszont a temesvári basa bevette, a várost elpusztította, az uradalom falvainak jó részét megsarcolta vagyont pusztítva, embert ölve és foglyul hurcolva. 49 Az 1566-67. évekbeli hadjárások pusztításai miatt némelyik helyen kevesbedett a cenzus, néhány robotfajtát sem követeltek már meg. Másutt azonban új majorsági földek kívántak több munkát, mint pl. Hernádnémetiben a korábbi néhány napos robotot nem is korlátozták. Az úri borok kimérésének kötelezettsége is nagyobb lett. Több faluban a halászoknak kisebb részesedést engedtek. Az uradalom gazdasági erejének csökkenését éppen a Debrecennel földrajzilag szomszédságot tartó falvai elerőtlenedése is jelezte. A tokaji uradalomra vonatkozó fenti adatsorok időszakában a debreceni uradalom 1536tól előbb mint zálogbirtok került enyingi Török Bálint kezére. Majd fiai, János és Ferenc, valamint unokája, Ferenc fia István a város földesurai 1619-ig. Közben I. Ferdinánd 1542. október 18-án Debrecenül, Serédi Gáspárnak a tokaji uradalom birtokosának adományozta, azonban elfoglalni nem tudta. De az uradalom a Török család birtoklása alatt már nem a XIV-XV. századi állapotában, nagyságában és értelemben maradt meg. Tartozékai nagy része kikerült az uradalmi igazgatás, sőt később a földesúri birtokjog alól is. Az előzőekben felhasznált források az 1560-as évektől tulajdonképpen Debrecen város és a tokaji uradalom gazdasági kapcsolatára világítanak rá. Az általunk előadottak csupán kísérletnek tekintendők két földrajzilag érintkező gazdasági régió történeti kutatásához. 47. Szabó István: A tokaji rév és Debrecen 1565-67-ben — Debreceni Képes Kalendárium XXXIV. évf. (1934) 89-94. passim. A debreceniek névsora 1566 szeptemberétől jelentősen megcsappan, de a rév forgalma általában visszaesett. Ennek oka nem a kereskedelmi kapcsolatok ellanyhulása, hanem a harci cselekmények okozta vagyon- és életbizonytalanság. Szeptember 29. és október 29. között a naplót nem is vezették. 48. „Urbárium bonorum et pertinentiarum arcis Thokay... anno 1581 constructum." - közli az Urbáriumok XVI-XVII. század című kötet (Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc, Bp., 1959) 739-764. 49. Lukinichi. m. Erdély területi változásai. 122-123. - Zemplén Vármegye, a 9. jegyzetben i. m. 125. 176