A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Krankovics Ilona: Viharos évszázad Debrecen történetében, 1564–1664

került a férfilakosság színe-java. Húszezerre tehető a férfiak száma, akik a tatár kezére jutottak. Felerészük végleg odaveszett, s csak a szerencsésebbek jutottak haza óriási váltság fizetése fejében. A fejedelem, Lengyelországból való visszatérése után sokat tehetett volna a veszteség enyhítésére. Szeptember elején, mikor a rendek Szamosújváron gyűltek egybe, megtagadja a rabok kiváltását, teljesen elfelejtvén szerencsétlen honfitársai kiszabadítására tett korábbi fogadalmát. A török bosszújában, mely bármelyik pillanatban Erdély ellen fordulhat, senki nem kételkedett többé. Talán segítene a végső veszedelemben, ha Jenőt átadnák a töröknek, ha a fejedelem jelentős pénzzel próbálná megengesztelni a portát! Mindenütt a porta haragjának csillapítására kérik a fejedelmet. A török ekkor még nem foglalkozott azzal, hogy bevonuljon Erdélybe, de II. Rákóczi Györgyöt már nem akarta fejedelemnek többé. Olyannyira nem, hogy az érdekében munkálkodó bécsi diplomáciát is óva intette attól, hogy védelmébe vegye. Lemondásra kényszeríti és Rhédey Ferencet ülteti helyébe. II. Rákóczi György haláláig nem mondott le a fejedelmi székről, joggal bízott saját erejében, hisz a várak és hadak a kezén maradtak. Magyarországi birtokain hadak toborozásához kezdett, azok ez évben Szatmárban és Szabolcsban táboroztak. Felkelésre buzdította a hajdúságot. A fegyelmezetlen hadi nép tivornyázása és sanyargatása nagy félelemben tartotta a város népét.

17 II. Rákóczi György 1658. január 22-én az aranyosmedgyesi országgyűlésen visszavonta a fejedelemségről való lemondását. Az országgyűlésen Debrecen is képviseltette magát, Barta Boldizsár Erdődi Jánossal és Pesti Mátéval jelen volt a gyűlésen. A küldöttek beszámolóját a városi jegyzőkönyv 1658. évi épen maradt lapjai is megőrizték. „A változás úgy lőtt, hogy Rákóczi Úrék egy hajnalban feles ezer magával Medgyest körülzárta, követek által tractálván, az ország úgy hajlott Rákóczihoz.. ."

18 Miután 1658. június 15-én Lippánál György fejedelem megveri a török hadak előcsapatait, az utolsó remény is szertefoszlott a portával való megegyezés felől. Még tart a fejedelem győzelme fölötti öröm, mikor K. Mohamed seregével Jenő felé tart, a tatárok pedig a Bodzái szoroson keresztül beözönlenek az országba. A fejedelem eközben, a kortársak nem kis szemrehányását kiérdemelve, Debrecen alatt tartja hadait. Gyulai Ferenc, II. Rákóczi György hű embere, Várad kapitánya a Berettyón és a Nyíren átalhozva csapatait, tétlenül nézi a tatár pusztítást. Szalárdi János szerint a fejedelemnek a Meszesen átjött tatárság eleibe kellett volna fordulnia, megakadályozván ezzel, hogy azok Erdély területén szétszóródjanak. Akikben Rákócziék a tatár derékhadát sejtették, akik fölégették a Berettyó környékét, elpusztították Konyárt, Derecskét, Esztárt, Újfalut, Gáborjánt, Péterszeget alig voltak néhányan. A tatár hordák földúlták Gyulafehérvárt, Erdély fővárosát, szabadon rabolhattak, fosztogathattak, s alig találtak ellenállásra.

19 Debrecen elöljárói könyörögve fordultak a fejedelemhez, hogy oltalmazza meg a város népét a tatár veszedelemmel szemben. Az meghallgatva kérésüket, felszólította őket, fogjanak hozzá a lakosok felfegyverzéséhez. Azonban Jenő ostromának hírére II. Rákóczi György hadaival elhagyta a várost, a magukra maradt debrecenieket arra intvén, hogy fegyver helyett inkább az ellenségnek való kedveskedéssel tartsák távol a veszedelmet.

20 Jenő ostromával a város megmenekült a török és tatár seregek pusztításától. A porta nem vett tudomást a medgyesi országgyűlésen történtekről, 1658. szeptember 14-én, Barcsay Ákos személyében új fejedelmet választatott Erdély élére. Barta Boldizsár megjegyzi, „Ellenkezést támasztott vala pedig már a Porta Erdély országa és Rákóczi Fejede17. Szalárdi J. 1980. 485. 18. HBmL. IV. A. 101 l/a. 15. 26. 1658. febr. 9. 19. Szalárdi J. 1980. 445-446. 20. Barta B. 1666. 45. 156