A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Régészet – Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Az úgynevezett Salamon ítélete ábrázolások kérdéséhez

5. kép Részlet a Nasok sírjának festményeiből, Róma (rajz) míg a dráma esetében Kreon és Antigoné szembeállítására kellett volna építeni a kompozíciót. A Bartoli rajzaival szembeni óvatosság nem alaptalan, erre figyelmeztet a későbbi kutatás is.

15 Az eredeti képről esetleg meríthető megfigyelések nélkül a végső szó persze nem mondható ki. A gyermek odaítélésének ábrázolása mindenesetre nem volna idegen a Nasok sírjának képprogramjától, ahol mitológiai példát találunk a rejtvényt megoldó bölcsességre (Oidipusz és a szfinx), és az ítélkezésre is (Paris ítélete). Az a szimbolikus értelmezés, melyet Eisler ad: „die Überwindung der menschlichen Torheit

16

, érvényes lehetne a gyermek odaítélésének történetére is. Ennek ábrázolása ebben az együttesben azonban aligha képzelhető el másként, minthogy a görög-római folklórban is meghonosodott. Erre ugyan nincs egyértelmű adatunk, utalás formájában mégis találkozunk vele Petronius Satyriconjában.

17 Midőn a két jóbarát, Encolpios és Ascyltos elválnak egymástól, nem tudják eldönteni, melyiküké maradjon kedvencük, Giton. Encolpios először arra gondol, hogy kardjával osztja ketté (80. c), de végül is a fiúra bízzák a döntést. E történet bevonása fölhívta a figyelmet a Salamon ítélete történet folklorisztikus gyökereinek fontosságára. A motívum indiai jelenlétére már igen korán fény derült.

18 H. Gressmann ennek a kegyetlennek látszó, valójában bölcs ítélet variánsainak egész sorát gyűjtötte össze az indiai és kínai legenda-, ill. mesegyűjteményekből.

19 Ezek az ítélkezés módja alapján alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyikben a gyereket egy vonalra vagy egy körbe állítják, a két vitázó asszonynak pedig kezénél vagy lábánál fogva maga felé kell húznia azért, hogy amelyiküknek ez sikerül, azé lesz a gyermek. Az igazi anya azonban megsajnálja gyermekét, és inkább lemond róla, minthogy valami baja essék. Ez szolgál a bíró döntésének alapjául. Ezt a történetet egy 13-14. sz.-i kínai dráma Krétakör címen dolgozta fel, ami alapjául szolgált B. BrechtKaukázusi krétakör c. közismert színdarabjának. A történetek másik csoportjában a döntés módja még félelmetesebb: a gyermeket magáénak mondó két anya tisztázhatatlannak látszó ügyében 15. Vö. Andreáé, i. m. 125. 16.

1. m. 160, vö. Andreáé, i. m. 124. 17. H. Lucas, Ein Märchen bei Petron. Festschrift zu O. Hirschfeld. Berlin 1903, 257. skk. 18. Vö. 8. j. 19. Das salomonische Urteil. Deutsche Rundschau 130 (1907) 212. skk. 144