A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

szerű megjelenítésével az iskolai oktatást segítette, de később a művészeteket is szolgálta.

13 Erőss Gábor illusztrálta Csokonai versköteteit (1800, 1803), Beregszászi Péter

14 és Lumnitzer János György Sárváry Pál tankönyveit (1804, 1807). A rézmetszők köre széthullt 1807 körül. Két rézmetsző tartott ki Debrecenben: Pap József és Erőss Gábor. Erőss Gábor (1779—1815) tevékenységét, sorsát egy Kazinczy hoz intézett leveléből ismerjük meg, amelyet 1811 májusában, a nagy tűzvész után írt. Megtudjuk, hogy Péchy Imre pártfogását élvezte, aki zsoltárkiadással kecsegtette, magával vitte útjaira rajzolni. Kapcsolatba került Görög Demeterrel, akinek mappáihoz mutató táblát másolt 1810-ben, Bécsben. Ekkor már sem ő, sem legfőbb munkatársa, Pap József nem tudott a nézmetszésből megélni, Pap számtartónak ment Dessewffy birtokára, ő pedig kancellistának szegődött Kis Imre salétrom inspektor — Kazinczy barátja — mellé. így kerülhetett kapcsolatba Kazinczyval. Mint leírta, az 181 l-es tűzvészkor nagy kár érte: 7 mázsa betűje, 2 mázsa reze, 2 sajtója égett el Fazekas Mihály házánál. Felajánlotta munkáját Kazinczynak, de sikertelenül. Mint Kis Imrének megírta a kényes ízlésű író: Erőss „betűji nem állanak egymás mellett. A' cursivok s a németek kimondhatatlanul rútak. Sok Magyar Művészt ismerek, a' ki jelig, vagy addig sem teszi meg az utat, s magát valaminek véli, holott non homines, non di, etc,etc. Ilyen Vandza ilyen Nagy Sámuel és Kis Sámuel. Erős Űrnak nem kellett volna magát eggynél több tárgyra adni".

15 Mint Tóth Béla könyvéből megtudjuk: Pap és Erőss 1812-ben egyezséget kötött, elosztották maradék felszerelésüket. A betűk ugyan Erőssnél maradtak, de nem sok hasznát vette.

10 Három év múlva, 1815-ben meghalt. Az ő működésével zárult a debreceni rézmetsző diákok társaságának működése. Ha értékelni kívánjuk tevékenységüket, Lyka Károly sorai kívánkoznak ide, e korra vonatkozóan: „Debrecen az egyetlen alföldi város, amelynek a képírással oly szorosan összefüggő grafikai művészet terén hagyományai vannak." Valóban: e műhelyben elsősorban gyakorlati tevékenység folyt, de művésznevelő jellege is lett. A metszők és nyomdászok mellett olyan jó rajzolók is dolgoztak itt, akik később művészek lettek. S hogy azzá lettek, abban éppoly szerepe volt Péchy Imre kurátornak, mint Budai Ézsaiásnak, vagy a rézmetszők köréből kinőtt Sárváry Pálnak (1765—1846). Sárváry 1795-ben tért vissza Göttingenből, ahol architektúrát is tanult. 1798-tól rábízták a rajzoktatást és a tankönyv írást. 1804-ben kiadta ,,A 13 A rézmetszők működébe alaposan feldolgozott. Ld. Balogh Ferenc: A debreceni református Kollégium története adattári rendszerben (Debrecen, 1904), Ecsedi István: A rézmetszés művészete a debreceni Református Kollégiumban (Debrecen, 1931), Tóth Béla: A debreceni rézmetsző diákok (Bp., 1976) című könyveit. 14 Beregszászi Péter életrajza ismeretlen. Egyes források Beregszászi Pál testvérének tartják. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportnál egy Beregszászi Péjternek vannak adatai, aki a kolozsvári nyomda betűkészítője volt 1768-tól. Van utalás egy másikra, aki 1777-ben született, a fia lehet. 15 KL. 2004. sz. VIII. 512—520. p. Ld. még az 1604 és 1746. sz. leveleket! Idézet: KL. 2031. sz. VIII. 610. p. 16 Tóth Béla i. m. 40—46. p. 254