A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

rajzolás mesterségének kezdete" I. darabját, amelyet Lumnitzer György János és Beregszászi Péter, 1807-ben a II. darabját (értsd: kötetét), amelyet Beregszászi illusztrált. A köteteket nagy érdeklődés kísérte: Schwartner Márton statisztikus, professzor például ezt írta 1808. június 17-én: „. . . ennek utána Debrecent nem a magyar Árkádiában felkeressük már, hanem úgy, mint amelyet a magyar Áthenássá tenni igyekszik"." (sic!) Kazinczy is figyelemmel kísérte Sárváry működését, megszerezte könyveit. Szorgalmazta, hogy a debreceni Kollégiumi könyvtár szerezze be a szakirodalmat, s maga is ajánlott olvasásra, kölcsönzésre könyveket. 1806. június 25-én ezt írta Sárvárynak: ,,Winkelmannak Geschichte der Kunst nevezetű munkája meg van a könyveim között és vele szívesen szolgálok . .. kezdő nem lehet el nála nélkül kivált oly helyt, mind Debrecen, ahol nincs senki, aki megmagyarázhassa, mi a Torso, mi a Heldunkel, etc., etc."

18 Sárváry érdeme volt hogy a jó rajzolókat kiemelte és taníttatta. Mükolai József, Kármán János és Kiss Sámuel 1801-ben dicséretet és jutalmat kapott a tanári kartól.

19 Az idősebb Kiss Sámuelt 1803 tavaszán Nagyszebenbe küldték, ahol az építészeti ismeretekbe Péchy Mihály mérnökkari őrnagy, a festésbe, rajzolásba Neuhauser Ferenc, a Normál Főiskola rajztanára vezette be. Gyakorlati célja is volt ottlétének: Péchy Mihály Debrecenbe szánt terveinek rajzát másolta. 1805-ben követte őt Kármán János barátja, akivel egy évig dolgoztak együtt. 1806-ban Kisst Bécsbe küldték, ahol két évig volt Hubert Maurer tanítványa alakrajzból, egy év és kilenc hónapig pedig a Franz Zauner vezette festőakadémiára járt, ahol Edler Lampi és Franz Caussig voltak a professzorai. Bécsben ismerkedett meg Balkay Pál egri festővel, Báróczi Sándor testőr íróval és Kazinczy Ferenccel, aki később többször meglátogatta a debreceni ,,rajzoskolá"-ban. Mert hisz Kiss Sámuel képzését praktikus okokból kezdeményezte a Kollégium és Sárváry Pál. Az 1792. évi református kollégiumbeli tanterv szorgalmazta a zene- és rajzoktatást, a helytartó tanács 1795. évi rendelete pedig az iparoslegények rajzoktatását. A Kollégium vezetőségének nagy gondja volt az, hogy tanárt szerezzenek a mesterlegények oktatására.

20 Sárváry professzor már 1804-ben kiadott tankönyvének bevezetőjében így utalt a rajzoktatás szükségességére: „Tagadhatatlan dolog, hogy számos kézi mesterségek, minéműek a Kőmüv&sség, Átsság, Asztalosság, Lakatosság, ötvösség, Fazekasság, sőt, hogy többet ne említsek, még a szép Varrás is, a rajzolás mesterségének tudása nélkül kevésbé mehetnék."

21 így tehát Sárváry neveltje, a Bécsből hazatért Kiss Sámuel lett a városi ,rajzoskola" és a Kollégium tanára 1812-től 1819-ben bekövetkezett 17 Sárváry tankönyvéről, a kollégium gyűjteményeiről alapvető munka Balogh István: A debreceni Református Kollégium gyűjteményeinek keletkezése című tanulmánya = Zádor—Szabolcsi: Művészet és felvilágosodás (Bp. 1978). Ennek 590. lapján idézi e sorokat, amelyek eredetije a Délri Múzeum Történeti Adattárában található. I. 19/1927. sz. alatt. Rövidítése: SPL. Ez a LXX. sz. levél. Továbbiakban: Balogh, 1978. 18 Közli Balogh i. m. 1978. 590—91. 19 Balogh Ferenc i. m. 107. 20 A rajzoktatásról és Kiss Sámuelről alapvető forrás Balogh István: Adatok Debrecen képzőművészetéhez a 19. század elején című tanulmánya = Művészettörténeti Értesítő, 1955. IV. 55—56. A továbbiakban: Balogh, 1955. 21 Sárváry Pál; A rajzolás mesterségének kezdete, I. darab (Debrecen, 1804), 2. 255