A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

sága és jóvolta a felek egységén alapszik, de a hívő és hitetlen között ízlésben, hajlamokban és életcélban óriási a különbség."

27 1981. február 16-án jelent meg a Magyarországi H. N. Adventista Egyház Elnökségének körlevele, melynek tárgya

28 volt: a keresztény otthon napja. „A család egységgé válásának biztosítékai: a hűség, a megbízhatóság, az áldozatkészség, a felelősségtudat. Ezek a magasrendű erkölcsi értékek azonban Krisztus tanítására épülnek, és a hegyi beszéd programját képezik. Törekedjünk arra mindnyájan, hogy otthonaink olyan helyek legyenek, ahol nemcsak hangoztatják a keresztény elveket, hanem az egyházhoz való kapcsolatban, segítőkészségben, türelemben, egymás szellemi és lelki értékeinek gyarapításában, önzetlenségben gyakorolják is azt." — foglal állást a családi élet tisztasága mellett a körlevél. Esettanulmányaink vizsgálata során az ideális családmodellre is rákérdeztünk adatközlőink körében. Az idősebb és fiatalabb generáció tagjai elsődleges kritériumként egyaránt a világnézeti, felekezeti azonosságot, harmóniát emelték ki válaszaikban a házastársak vonatkozásában, vagyis alapvető szempontnak tartották, hogy mindkét fél az adventista közösséghez tartozzon. „Adventista a mi szemünkben azt jelenti, hogy fejlődőképes. Vagyis csak úgy tudunk a helyes irányba változni, ha egy a célunk, egy tanítást kapunk. Ezért szükséges, hogy a családban az adventista szellem uralkodjék." (Fiatal adventista értelmiségi nő.) Az ideális családmodell vizsgálatánál a családban funkcionáló munkamegosztás, a férfi és női szerepek adatközlőinktől kapott meghatározása korántsem nyert olyan hangsúlyt, mint a világnézeti azonosság. Ez utóbbi jelentette mindig a döntő kritériumot az interjúk során. Az idősebb generáció a férfi és női szerepeket illetően Pál apostol leveleinek álláspontjára helyezkedett. Vagyis a férfi, a családfő szellemi, fizikális fölényét tartotta ideálisnak. A patriarchális jellegű családmodell egyértelmű idealizálása figyelhető meg körükben. A fiatal korosztályhoz tartozó tagok már jóval nyitottabban értelmezik a keresztény, adventista család jellemző ismertetőjegyeit. A fiatal házaspárok legtöbbjénél a gyakorlatban jócskán feloldódtak a patriarchális színezetű családi minták a mindennapi gyakorlatban. Ezt azonban néha negatívan értelmezik, jellemzik az ideális, követendő mintához viszonyítva: „... az én hitéletem jóval aktívabb, mint a férjemé. Szeretném, ha ez inkább fordítva lenne. Jobban fel tudnék rá nézni. Csak annyiban kell engedelmeskedni a férjnek, amennyiben ő engedelmeskedik Krisztusnak." (Fiatal értelmiségi nő.) Ebből is látható, hogy a vallásgyakorlat intenzitása, a házastárs megítélésében meghatározó tényező. A patriarchális családi szerep, mint ideál, a fiatalok körében is előfordul: „Az lenne a jó, ha a férj lenne a család feje." (Fiatal, középvégzettségű adventista nő véleménye.) Felméréseink, esettanulmányaink összességükben azt tükrözik, hogy a 35 éven aluli generáció családmodelljében már eltávolodott házassági gyakorlatában szülei tradicionális családi mintájától, — a családi életben uralkodó munkamegosztás általában kölcsönös. 27 White, 331. 28 Magyarországi H. N. Adventista Egyház Elnökségének! körlevele. (1981. febr. 16., Budapest.) 243