A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

Az adventista család intézményében a gyermekáldás hangsúlyos szerepet kap. A gyermek születéséhez kapcsolódik a gyülekezetben az ún. „gyermekbemutatás" szokása, ez azonban korántsem olyan kötött, mint a bemerítés vagy az úrvacsora vétele. A prédikátor imát mond az újszülött felett a gyülekezet nyilvánossága előtt, majd áldást kér a csecsemőre és családjára. „Gyermekeinket már születésüktől kezdve Krisztus szeretetére, az iránta való engedelmességre neveljük. Később azt is tudatosítjuk velük, hogy az adventisták nagy közösségébe tartoznak. A lányom még alig múlt másfél éves, de már tanítom imádkozni, és igyekszem átadni neki azokat a viselkedési, hitéleti szabályokat, amelyeiket el kell sajátítania." (Fiatal diplomás nő). Ez a példa is jól tükrözi a nagyon erős csoport, ill. felekezeti identifikáció megnyilvánulását már a gyermekek nevelése esetében is. Gyermeklétszám a 35 éven aluli adventista házaspároknál: A családok 12,5%-ában 1 gyermek 37,5%-ában 2 gyermek 50,0%-ában 3 gyermek A fiatal házaspároknál a gyermeklétszám gyakorisági mutatója nem túl magas. A nők számára elvileg az antikoncepció minden formája megengedett, „ami nem öl életet". A művi terhességmegszakítás kizárólag csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anya élete veszélyben forog. A debreceni H. N. Adventista Gyülekezet házassági formáit, családmodell jét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a fiatal generáció tagjainál a felekezeti endogámia gyakorlata egyértelműen érvényesül a vegyes házasságok rovására. A gyülekezet fiataljai a H. N. Adventista Egyház által központilag kiadott szervezeti szabályzatban a vegyes házassággal kapcsolatos tanácsokat, intelmeket, előírásokat messzemenően figyelembe veszik és alkalmazzák. Az idősebb korosztály esetében az exogámia intézménye a házassági gyakorlatukban még fellelhető, mivel sok esetben az „áttérések" már akkor történtek meg, mikor a házassági kapcsolat már hosszabb idő után összekötötte a feleket. A „felemás iga" kategóriája csak az ő körükben található meg, melyen az esetek nagy részében a „hívő", aktív vallásgyakorlatot folytató fél már nem tud változtatni — legjobb akarata ellenére sem. Természetesen ez nem ad okot körükben a válásra, — inkább vállalják a vegyes házasság minden nehézségét, és elvetik a válást, mint optimális megoldást. A hetednapos adventisták a vegyes házasság tilalmát adminisztratív eszközzel nem érvényesítik, inkább hallgatólagosan elfogadott csoportnormaként funkcionál körükben. A felekezeti házasságok döntő része még a fiatalabb generáció esetében is a tradicionális házasság, „zárt házasság" típusának felel meg. Jellemző vonásai közé tartozik többek között az, hogy a házastársak magatartását a közvélemény (jelen esetben a gyülekezet közössége) nagy mértékben befolyásolja, valamint az egymáshoz való örök hűség ideálja is él körükben. A házastársi szerepekre való felkészítésben a fiataloknál a szülőkön kívül a vallási közösség is aktívan, szervezetten vesz részt. A felekezeti házasságban élők házasságkötésüket, házastársi kapcsolatukat szinte kivétel nélkül ideális mintaként jellemzik. * 244