A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I.

távolságban a Tóczóba torkollik. A többi vízfolyáshoz képest elég nagy az esése, kilométerenként 1,454 méter. Ez az esés biztosította azt, hogy a városból kijövő szennyvíz gyorsan follyék le a Kösélybe. 1798-ban építették. A Véső laposi árok a Tégláskert déli végén eredt és két csatorna vizének felvételével a Tóczóba ömlött. A Kádár árok a Kraszna kiöntéseiből eredt, a város keleti határán, valamint a mikepércsi, sárándi és szováti határokon átfolyva a Kösélybe torkollott. A Kádár-árok Debrecen fontos vize volt; a város határába a pallagi pusztán jött be és a Bellegelőn végig folyva a Szikigyakoron át, a Csukás közelében bement a Nagycsere erdőbe és itt délre fordulva jutott az acsádi országúton lévő híd alá. Végül is a Pallagról jövő Kondorosba szakadt, amivel aztán a mikepércsi határban folyó KékKálló árokba ömlött. A Kádár árok több mellékvízzel rendelkezett: ördög lapos, Pallag-kondorosi-laposi árok, Szélesréti árok, Csonkáslaposi oldalárok, Két pircsi lapos. Tikos külön szólt az erdőségi vizekről, melyek a Csere erdőségein (Nagycsere, Fancsika, Рас, Bánk, Haláp) keresztül folynak és a Kék-Kálióba ömlenek. Ezek: Szata folyás, Szerencsi folyás, Galambos folyás, Hosszúvíz folyás, Szárcsás, Vekeri folyás.^ Amint láttuk, Tikos már a városi gazdálkodás, a kezdeti közművesítés, a csatornázás legfontosabb adatait is beleszőtte Debrecen vizeinek ismertetésébe. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a város belterületének vizeiről, különösen a vízállásokról, tavakról, laposokról nem szólt. Szűcs Mihály viszont, a város mezőgazdaságáról írva, településünk vízrajzát is behatóan ismertette és a mezőgazdaság további fejlesztése, az okszerű gazdálkodás mind szélesebb körű bevezetése és elterjesztése szempontjából értékelte is/" Mégis, imindezeken túl, városunk ismertetése terén is Zoltai Lajos viszi el a pálmát. Zoltai Debrecen vizeiről írt, ma már forrásértékű összefoglalása címében is arról árulkodik, hogy városunk vízrajza mily gazdag volt, hogy Debrecen helye, környéke vízügyi szempontból mennyire alkalmas volt a településre. Zoltai munkájának jellemző címe: Debrecen vizei. Folyók, folyások, völgyek, erek, fokok. — Tavak, fertők, fenekek, laposok, mocsarak, rétek, tiszták. Árkok, csatornák, gátak, kutak/'

7 Zoltai a Tócót tüntette fel Debrecen igazi, a régebbi időben bővizű folyójaként. Állítása fölött az utóbbi időben vita alakult ki. Borsy Zoltán szerint a Tócó nem volt olyan bővizű folyó, mint amilyennek Zoltai állította, mert vízgyűjtő területe nem nagy és forrásterülete földtani viszonyai és a völgyében található lápos üledékek sem teszik lehetővé, hogy igazi, állandó, bővizű folyó legyen/'

8 Ettől függetlenül Borsy Zoltán megjegyzi, hogy a Tócó mellett már a bronzkor embere megfelelő életfeltételeket talált a maga számára.

49 A vitát nem akarván folytatni, csupán azt említjük meg, hogy számtalan olyan leírás, említés mellett, ami a Tócót jelentős, vízbő folyónak mondja; nagyságának és városunk életében — éppen hidrológiai szempontból is — betöltött fontos szerepének más bizonyítékai is vannak. Való igaz például, hogy a város belső vízmalmai a Tócón épültek és mű45 Tikos Imre: Vízrajzi ösmertetés. Zelizy Dániel (szerk.): Debreczen Sz. Királyi Város Egyetemes leírása. Debreczen, 1882. 28—41. 46 Szűcs Mihály: Debrecen mezőgazdasága. Debrecen, 1892. 47 Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Debrecen, 1935. 48 Borsy Zoltán id. m. 24. 49 Uo. 224