A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

meglehetősen archaikusnak tűnő „fias", „fiókos", „ládás" asztalok, néha már „festett remek" kivitelben

52 (16. kép). A debreceni asztalosok azonban a XVIII. században már mindinkább igyekeztek a magasabb polgári igényeket is kielégíteni. Ezért tanulóik számára kötelezővé teszik az európai bútorstílusok megismerését és az ezekhez szükséges technológiák elsajátítását. Jól kifejezi ezt az 1752. évi céhlevél fogalmazvány 3. artikulusa: „A Remek állyon: egyszínű alkalmatos tölgyfából való asztalból, mellynek alól almárioma és vánkosában nyolcz rejtek fiókjai legyenek. Az Asztal pedig légyen rámába foglalt, és annak semmi kulcsolása vagy szeggel való szegezése ne lássék. És egy singes ugyan olyan tölgyfábúl való ládábúl, mellynek is mind eleje, hátullya egyaránt legyen. Legyen belül két rejtek fiókja, a fedelén pedig papiros tartója, amint a B. czéh eleibe adgya, és ennek is semmi kulcsolása vagy szegezése ne látzék".

53 Elvileg tehát megvan most is az 1620-ban előírt „ládás asztal" és „singes láda", de most már keményfából, rejtett csapolással, esetleg lemezborítással kell elkészíteni, hogy a deszkák összeillesztését elfedjék. Valóban, a módosabb családok hagyatékában mind több az európai mintákra készült polgári bútor. A „fekete bőrrel beborított" hársfa asztal, pohárszék (1740), a „ ruhatartó almáriom" (1763), „remek asztal", „aranyos tükör" (1767) elnevezések arra utalnak, hogy a városban már másfajta, magasabb igények is jelentkeznek. A XIX. század elején felvett hagyatéki jegyzőkönyvek nyilvánvalóan régebbi, legalábbis a XVIII. században készült bútorokra utalnak. Ekkor pedig mindennaposak már a „commod", a „keskeny asztalon levő kis fiókos almáriom".

54 A „gránátszínre festett karszék" talán már a népi bútorban is elterjedt „márványozás"-ra utal.

55 Az előkelő Komáromi György 1822-ben készült vagyonleltárában már szinte egyetlen „hagyományos" bútordarab sincs. Helyette van „fornírozott író kommod, hat fiókkal", „hármas lábú kis asztal", „nagy tölgyfa asztal, fordulóra készülve", „stráfos kanavásszal borított nyugvó karosszékek", „bőrös karszék", „fornírozott ausatz kaszli" két fiókkal, „könyvtartó almáriom", „pipatartó fogas", „tölgyfa nyoszolya", „diófa nyoszolya" stb.

5li 1827-ben Simonffy Sámuelné asszony hagyatékában szerepel „egy kis czifra láda", amely lehet a korábbról ismert pénzes láda, vagy pártatartó láda, de mellette már mind különböző stílbútor: „selyem kanapé", „bőrös szék", „félgolyóbis forma kerek asztal", „kommod mahagóni fából", „üveges kommod", „tölgyfa almáriom komoddal", „legírozott nyoszolya" stb.

r>7 (17. kép). Szikszai Ferenc hagyatékában ugyancsak szerepel „kanapé", „diófaszín asztal", kommod, pohárszék a tetején", „szegletasztal", diószín pohárszék, nyoszolya, almáriom", tükör.

58 Igaz, hogy a paraszt cívisek házában még ekkor általános a „fenyőfa karszék", a „szekérre való láda", a „festett láda", „festett nyoszolya", „fenyőfa festett asztal", „lótza", „fedeles nyoszolya", de már itt is felbukkan a „kommót tölgyfából", a „hárfaasztal", „aczéltükör", „falra akasztható óra, tokban", „bőrös karszék".

59 52 Zoltai, 1936. 12—13. 53 HBML. IV. A. 1012. f. 1. Céhszabályzatok. 54 Rácz, 1983. 50.; Vadászi László, 1805. aug. 20-i hagyatéka. 55 Uo.: Hatvani Mihály özvegyének végrendelete. 1828. jan. 26. 56 Rácz, 1984. 33. 57 Uó. 50. 1827. okt. 29. 58 Uo. 57. 1832. nov. 7. 59 Uo. 61. Fejér András 1832. márc. 12. 118