A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bodolay Géza: Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok

gos csatájában nem elhanyagolható részt vállaltak ezek a társaságok, s a demokratikus gondolkodásnak mintegy iskoláivá váltak. Az is jellemző volt ezekre a társaságokra, hogy kapcsolatba lépve egymással szinte országos mozgalommá szerveződtek, míg a későbbi önképzőkörök, kétségtelenül nagyobb számuk ellenére, alig léptek ki saját iskolájuknak a keretei közül. Csak egy-két jellemző példát említsünk a sok közül: ,,A' pozsonyi evang. lyceumban fennálló magyar társaság' tagjai —jelenti a Regélő 1842-ben — legközelebb 102 fr. 30 krt gyűjtenek össze maguk közt a' derék Kliegeíünk számára; egyszersmind a' sopronyi, eperjesi, selmeczi evang. főiskolákbani magyar társaságokat levél által a' Klieglgépekrei hasonló adakozásokra szólítván fel."

3 A pápai Képzőtársaság tagjai is adakoztak ugyanakkor — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — a feltaláló gépeinek a megvalósítására, bekapcsolódva abba az értelmiségi mozgalomba, amely többek közt a kétkötetes Kliegl-könyv kiadásával sietett az ügy segítésére. Nem gyűlt össze ugyan elegendő pénz, de a társaságok ifjúsága mindenesetre megtette, amit tehetett. Két év múlva a Nemzeti Kör (Vörösmartyék híres köre) kereste fel levéllel a társaságokat, éppen az idő tájban, amikor a mozgalom legkiemelkedőbb tagját, Petőfit segítette hozzá, hogy verseinek első kötete megjelenjék. Ebben a levélben „minden egyesületeket 's meleg keblű honfiakat" arra kérnek, hogy pénzt gyűjtsenek az irodalom megsegítésére. Főleg olyanokat akarnak támogatni, „kiknek még nem volt alkalmuk a' nagy közönség ösmeretségébe juthatni, 's ennél fogva részvétre alig ha számolhatnának". Kérik a társaságok segítségét megfelelő munkák és támogatandó írójelöltek keresésében, „mert ha csak egy két közhasznú elmeszüleményt, melly különben nap fényt nem látott volna, mentünk meg ez utón, 's ha csak egy pár kitűnőbb ifjúi tehetséget segíthetünk is az irodalom mezején önállóvá, hazafiúi igyekezetünk jutalmazva lesz, 's mind azoknak, kik e részben buzgón közremunkálódtak, a' jövendőség hálájával párosulandó őszinte köszönetét fogja mondani a' Nemzeti Kör". Hogy a felnőttek milyen komolyan vették ezeket a diáktársaságokat, azt a Soproni Magyar Társaság jegyzőkönyvének egy 1847-i bejegyzése is bizonyítja: „Erdélyi János, mint a Szépirodalmi Szemle szerkesztőjének a Kisfaludy Társaság nevében társaságunkhoz szóló s őt pártolásra felhívó levele olvastatott fel s a jegyző válasz írásra felhatalmaztatott." Maguk a társaságok is igyekeztek tagjaik jobb munkáit megismertetni az olvasóközönséggel. A Tavasz kiadása előtt, 1844 végén levéllel fordultak a pápai Képzőtársaság tagjai a többi társasághoz. Levelüket a debreceniek levéltárában találtam meg, de nyoma van a sárospatakiak jegyzőkönyvében is: „Felolvastatott a' pápai képző egyesület hozzánk küldött levele, mellyben kölcsönös közlekedésre, 's az általa kiadott »Tavasz« czimü zsebkönyv előfizetésére szóllitja fel a' társaságot; mellyre elő fizetők gyűjtése 's felelet határoztatott." Munkálkodásukról beszámoló, hosszabb levéllel válaszolt a legtöbb társaság, amelyeket a Képzőtársaság irattára őriz. A pesti egyetemi társaság (Vasváriék köre) által küldött két levél közül a másodikban a magyar élet egyik nagy betegségéről, a vallásfelekezetek szerint való merev elkülönülésről esik szó, s kitetszik belőle, hogy a felvilágosult korszellem hatására épp ezekben a társaságokban kezdett oldódni ez az 3 Helykímélés céljából azoknál az idézeteknél és egyéb adatoknál, amelyeket a társaságokról szóló monográfiámból vettem fel ebbe a tanulmányba (Irodalmi diáktársaságok 1785—1848. Bp., 1963.), nem adom meg itt jegyzetben a lelőhelyeket. Az érdeklődő megkeresheti őket monográfiám részletes tartalomjegyzéke (5—8.), forrásjegyzéke (765—782.) és névmutatója (787—810.) alapján. Kivétel csupán a Lévay Józsefre vonatkozó adat, amely könyvemben még nem szerepel. A nagyobb teljesség kedvéért az újabb irodalomból vettem át Lévay nevét. {Kilián István: Irodalmi diáktársaságok Miskolcon a reformkorban, Miskolc, 1972. és Miklós Róbert: Lévay József életútja, Miskolc, 1978.) 357