A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

Dankó Imre Rendkívüli vételformák, szerzési módok Az árucsere néprajzának kutatása napjainkban igen fontossá vált. Ezen rendkívül jelentős tárgykör kutatása közben alakult át a terminológia is, s ma már árucsere helyett a mind történetileg, mind nyelvileg, illetőleg közgazdaságilag megfelelőbb javak cseréjéről

{exchange of goods) beszélünk.

1 A javak cseréje sokkal kifejezőbb, gazdagabb tartalmú terminus, mint az árutermelést feltételező, tehát csak az árukra (anyagokra, terményekre és termékekre) vonatkozó árucsere fogalma. Akár így, akár úgy nevezzük is tárgykörünket, elmondhatjuk, hogy az egész világon, így nálunk is behatóan tanulmányozták eredetét, különféle tényezőit, formáit, változásait, történeti és társadalmi, valamint etnikus jegyeit. A javak cseréjének néprajzi kutatása különösen nagy jelentőséggel bírt és bír az életmódkutatásokban, mivel minden kutató megegyezett abban, hogy a javak cseréjének közvetlen életmód-alakító hatása van.

2 Bármily gazdagok és változatosak is voltak ezek a kutatások, zömükben az úgynevezett rendes (vagy normális) árucsereformákra vonatkoztak. Azaz behatóan foglalkoztunk a tényleges cserével (mind az úgynevezett néma cserével, mind pedig a különböző kommunikációs rendszerekkel kísért cserével). Nyomon követtük a különféle cserealkalmakat, cserearányokat, a cserék szokáshagyományait, továbbélési formáit; vizsgáltuk a csere gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggéseit. Összegezve megállapítottuk, hogy a csere a törzsi társadalom sajátja, a zsákmányoló életmód, illetőleg a kezdetleges termelési viszonyok, a naturális gazdálkodás árucsereformája.

3 Talán még nagyobb érdeklődéssel fordult a néprajztudomány az úgynevezett értékközvetítővel (primitív pénz, pénzek, fejlett pénzfajták stb.) történő spontán (egymás közti, személyes és közvetlen) és szervezett{piac, hetivásár, vásár, bolt, üzlet, üzletház-áruház stb.) adás-vevési formák felé. Különösen a vásárok kutatása került előtérbe, tekintettel arra, hogy a legösszetettebb, minden korábbi árucsereformát magába fogla1 Dankó Imre: Árucsere és migráció. In: Szabadfalvi József és Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai XVIII. (Miskolc, 1986.) 11—19. — Vö.: Waltmann Imre: Néprajz és gazdaságtörténet=Ethnographia LVIII. 1947. 8—18. 2 LosoncziÁgnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és értékekben. Társadalomtudományi könyvtár. (Bp., 1977.) A tárgyi világ: az anyagi szükségletek társadalmi tartalma. 311—333., — Kos Karoly: Az árucsere néprajza. Népélet és néphagyomány. (Bukarest, 1972.) 7—51.; C. D. Forde: Habitat, Economy and Society. A Geographical Introduction to Ethnology. (New York, 1953.) — Vö.: Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Társadalomtudományi könyvtár. (Bp., 1976.) A pénzhasználati módok szemantikája. 300—338. 3 Thurnwald R.: Economics in primitive communities. (Oxford, 1932.); Sárkány Mihály: Gazdasági antroplógiai irányzatok. Népi kultúra — népi társadalom IV. (Bp., 1970.) 347—356.; Belshaw, С S.: Traditional exhange and modern markets. Modernization of traditional societies. (New York, 1965.); Csere: Magyar néprajzi lexikon I. (Bp., 1977.) 493—494.; Csere, Csereeszköz, Cserekereskedelem, Csereformák (értékformák) Földes István (szerk.): Közgazdasági kislexikon. (Továbbiakban: KK. Bp., 1968.) 67-68., 94-95. 185