A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

ló, változatos, a népélet egészére hatással bíró árucsereformaként ismertük meg.

4 Azon túl, hogy számos nagyszerű néprajzi vásárleírással rendelkezünk, hogy több elméleti feldolgozásunk is van, igen jelentősek a néprajzi kutatás szempontjából azok a szépirodalmi és képzőművészeti alkotások is, amelyek a vásárok oly sokat kifejező színes világáról szólnak.

5 Ezek lettek volna — nagyon összefogottan — az úgynevezett rendes adás-vevés formák. Rajtuk kívül azonban számos másfajta, mondjuk úgy, hogy rendkívüli adásvétel formát is ismerünk. Ezek a rendkívüli adásvételformák ugyanúgy vonatkozhatnak anyagokra, terményekre, termékekre és különféle szolgáltatásokra (például munkavégzésre), mint a rendes adásvételi formák bármelyike is. A rendkívüli adásvételformákat többféleképpen osztályozhatjuk. Mindenekelőtt tudunk történetirendkívüli árucsereformákról. Ezek egy része tovább él, és mai adásvételi formáinkban is nyomon követhető. Vannak aztán mai (recens) rendkívüli adásvételformák is, amelyek egy részéről pedig azt kell megjegyeznünk, hogy részeikben vagy éppen egészükben átvettek és az idők változásának megfelelően átalakítottak. Minthogy a rendes—rendkívüli ellentétes fogalompár azt a benyomást keltheti, hogy a rendes árucsere jogszerű, törvényes adásvétel, a rendkívüli pedig jogtalan, törvénytelen, a rendkívüli adásvételformákat e szerint is csoportosíthatjuk. Azonban ez a csoportosítás helytelen, durvasága következtében nem alkalmas arra, hogy a tudományos megismerést elősegítse. A rendkívüli árucsereformák nagy része ugyanis törvényes és jog, illetve joghagyomány szerinti korlátok közt bonyolódik le. Ezek a törvényes rendkívüli adásvételformák további két csoportra oszlanak: a) az állandóan törvényesek; b) az alkalmilag, ideiglenesen törvényesek csoportjára. Ez utóbbival kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az árucserében közvetlenül érintettek közvéleménye ezt a csoportot általában nem tekinti törvényesnek, hanem jogtalannak minősíti. A rendkívüli adásvételformák másik csoportját a törvénytelen árucsereformák alkotják. Kialakulásukat, létrejöttüket általában valami rendkívüli helyzet, jogtalanság, kiszolgáltatottság tette vagy teszi lehetővé. Létrejöttükben, lefolyásukban alapvető fontossága van a kényszernek, ami lehet nyílt, illetve burkolt, titkolt. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a kényszeren alapuló törvénytelen rendkívüli adásvételformák egy részét mindenkor törvényesnek, jog szerintinek kívánják a kényszerítők feltüntetni. Bárhogy legyen is, az a kutatási eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a törvénytelen árucsereformák összességét a benne részt vevők közvéleménye törvénytelennek, jogtalannak, kényszerű adásvételnek minősíti. A rendkívüli adásvételformákat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy vannak általánosan ismertek, mindenütt elterjedtek; illetőleg hogy csak helyi jelentőségűek, egy kis, könnyen körülhatárolható területen ismertek. Az általánosan ismertekről elmondhatjuk, hogy állandóak, míg a helyi jelentóségűekról azt, hogy kevésbé állandóak, inkább esetlegesek vagy ideiglenesek. Minthogy az általánosan ismert rendkívüli adásvételformákat egyfajta állandóság jellemzi, az ebbe a csoportba tartozó árucsereformák hathatós, sokoldalú, minden részletre kiterjedő jogi szabályozás, a joghagyo4 Graham Sumner W. (fordította: Félix Pál): Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiai jelentősége. Társadalomtudományi könyvtár. (Bp., 1978.) III. fejezet. A létért folytatott küzdelem (eszközök, foglalkozások, nyelv, pénz). 183—237.: Einzig, Paul: Primitive money in its Ethnological, Historical and Economical Aspects (London, 1949.); Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez.) In: A Déri Múzeum évkönyve, 1978. (Debrecen, 1979.) 251—289. 5 Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. In: A Déri Múzeum évkönyve, 1973. (Debrecen, 1974.) 281—304. — Vö.: Két jellegzetes képzőművészeti ábrázolás: Deák-Ébner Lajos: Baromfivásár. Festmény, olaj, vászon, 1885. Magyar Nemzeti Galéria ltsz. 6680.; Aba-Novák Vilmos: Székely vásár. Festmény, tempera, fa, 1934—1940 között. Magyar Nemzeti Galéria ltsz. 8140. 186