A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

teres magasságban volt elrejtve. A fészek 1987-ben lakatlan maradt, de az erdő felett keringő egerészölyvet IV. 10. és V. 13. között rendszeresen lehetett látni. Falco columbarius — Kis sólyom. 1983/84-es télen néhány alkalommal figyeltem meg, amikor a telelő kis erdei madarak csapatostól hajtották. Falco vespertinus — Kékvércse. 1984-ig a nyári hónapokban rendszeresen tűnt fel átvonulóként a víkendtelep felett, néha vadászott is. Utólagosan megtaláltam fészkét a fenyves szélén egy erdeifenyőn, 6 méter magasságban. Phasianus colchicus — Fácán. Rendszeresen költ az akácosban, többször rakta fészkét a ribizli és szeder sűrűje alá a kertekben, de a kutyák és a macskák tönkretették, azóta innen eltűnt. Az 1970-es évekhez viszonyítva a száma erősen csökkenőben van. Columba palumbus —Örvös galamb. Igen ritka faj, 1—1 példánya nem minden évben kerül szem elé. Költését először 1979-ben C. Miera (szóbeli közlés) bizonyította be. Streptopelia turtur — Vadgerle. 1971-ben még a kertekben is költött. A balkáni gerle terjeszkedésével ritkább lett, és csak az erdőben fészkel, a próbaterületen 1—2 párban. Védelemre szorul Debrecen környékén (Bozsko, Juhász, 1985). Athene noctua — Kuvik. 1984-ig rendszeresen lejárt zsákmányolni a madáretetőhöz a víkendtelepre. A szomszédságában levő rozoga faépítményben költött is. Asio otus — Erdei fülesbagoly. A fészkét három nagy fiókával 1979. VI. 11-én C. Miera találta meg az akácosban, kb. 15 méteres magasságban. Upupa epops — Búbos banka. Korán érkező madár (1984. IV. 1.; 1986. III. 30.; 1987. IV. 10.). Az odúk hiánya miatt a víkendtelepet lakja szívesebben, ahol a padlások és az építőanyag rakásaiban fészkel évről évre. Dendrocopus syriacus — Balkáni fakopáncs. 1986. IV. 8-án tűnt fel először a vizsgált területen. 1987-ben már fészkelt az akácosban, ahol VIII. 5-én is meg lehetett figyelni. Garrulus glandarius — Szajkó. Rendszeres költő madár az összes erdőültetvényekben. Cseresznyeéréskor lejár a kertekbe lakmározni. Parus maior — Széncinege. A populációnövekedésnek kedvez a víkendtelep létezése. Rendszeresen költ a mesterséges odúkban, bár 1986-ban és 1987-ben már nem bírt konkurálni a mezei verébbel. 1981-ben, 1982-ben és 1983-ban egy pár elhanyagolt húzós kút anyacsövében, 1984-ben a kerítés vascső oszlopában sikeresen fészkelt. Sitta europaea — Csuszka. Hosszú éveken át egy-egy pár rendszeresen költött az akácerdőben. 1984-ben megpróbált beköltözni az egyik eternitodúba. Ezért két napon keresztül hordta ki az odúból a mezei veréb tojásait, fészekanyagát, de a végén mégsem költözött be. 1985 óta ezt a fajt nem találom többet a próbaterületen. Troglodytes troglodytes — Ökörszem. 1985 óta egyre ritkábban tűnik fel, és inkább csak vonulási időben. Előző években költési időben is találkozhattam vele olyan helyeken, ahol száraz gally, rőzse gyűlt össze, ott vészhangja elárulta fészkelését. Turdus viscivorus — Léprigó. Első megfigyelés 1979-ben, 1984 óta állandóan él a területen (Bozsko, 1985), télen a fenyvesben rejtőzve. Két pár biztosan költ a mintaterületen. Az egyik már 4 éve költ az érett fenyvesben, revirje évente 20—200 méterrel eltolódik az előző évitől. 1984-ben a fészke az erdeifenyő törzshajlatában 4 méteres magasságban volt, 1986-ban az erdőszélen levő öreg nyírfán a földtől 6—8 méterre. 1986. IV. 28-án a tojó a fészken szorosan ült, kb. akkor kelhettek ki a fiókái a lent megtalált tojáshéjakról ítélve. V. 7. után többet nem láttam aduit madarakat a fészeknél. VI. 21-én a szomszédos réten önállóan élő fiatalokat lehetett közelről megfigyelni. Egy másik pár 1984 májusában az akácosban hordta a hernyókat fiókáinak. Nem messze ettől a helytől 1986-ban volt egy léprigó fészke, amelyet az öreg akácerdőben 12—14 méteres magasságban építettek fel a madarak. A feszek külső rétege 46