A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bodolay Géza: Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok

szinte valamennyi társa is ilyen diáktársaságokban kiemelkedő' szerepet játszva tanulta előbb az „irodalmi szervezkedés"-t; hogy a Tízek Társaságának hét tagja volt korábban valamelyik ismert diáktársaság vezetó' tagja; hogy Vasvári tevékenységének körein az az Egyetemi Magyar Társaság, illetve Irodalmi Kör értendő, amellyel fentebb futólag találkoztunk a társaságok egymással való kapcsolatát vázolva, s amelyből a márciusi forradalmi ifjúság legjobbjai kerültek ki. Az összefoglaló értékelés hiányát csak részben pótolja A márciusi ifjakról írt fejezet (691—711. p.), amely (leszámítva az önképzőkör szót) jól hangsúlyozza a társaságok szerepét a legifjabb nemzedék, a forradalmi ifjúság felkészülésében: „Pályafutásuk — olvassuk — többnyire valamelyik önképzőkörből indult el; ezekben alakultak ki legelőbb azok a baráti kapcsolatok, amelyek keresztül-kasul átszőtték a márciusi ifjak táborát, olyannyira, hogy az valójában mint e baráti körök összege, majd történelmi hatványa jelenik meg előttünk." Ha mindez nemcsak a márciusi ifjakról hangzana el, hanem Kazinczy Gáborék, sőt Kovács Pálék idősebb generációiról is, akkor mutatna rá ez a mondat igazán a társaságok jelentőségére. Céloz ugyan erre egy rövid mellékmondatban a fejezet is, de ezt csak a kérdés alapos ismerője értheti meg. Az eperjesi társaság neveltjeit felsorolva megjegyzi: „.. .hogy csak a fiatalabbakat említsük". További megállapításai is nagyobb körre érvényesek, mint a márciusi ifjaké: „A társaságok leveleztek egymással, kéziratos lapokat, nyomtatott zsebkönyveket adtak ki, és idejekorán készülődtek közéleti szerepükre, a szónoklást, az egyesületi ügyrendet gyakorolták..." E helyes megállapítások akkor lennének teljes értékűek, ha az egész reformkort összefoglaló fejezetben hangozhattak volna el, s ha ez felsorolta volna a különböző fontosabb társaságokat, azok nevezetesebb tagjait, különösen azokat, akik másutt is helyet kaptak a MlT-ben. Akkor láthatnánk helyesen a társasági mozgalom méreteit és jelentőségét. Még ennyire sem pótolja a hiányzó összefoglalást A kolozsvári Remény köre című fejezet (598—604. p.). Címe ellenére szinte semmit sem mond magáról a „kör"ről, azaz a kolozsvári unitárius kollégium diáktársaságáról. Pedig az országos hírű Remény kapcsán igazán hallhatnánk valamit a diáktársaságok mozgalmában külön színt jelentő erdélyi társaságokról. Ahogy a magyarországiak a helytartótanáccsal, ezek ugyanúgy a guberniummal folytattak állandó harcot fennmaradásukért, szabad munkálkodásukért, demokratikus társasági formáikért. Megemlíthető lett volna például, hogy a Remény 1840-i és 1841 -i két kötete azért jelent meg Szentiváni nevén, mert már az 1839-i első kötetnél rossz néven vette a gubernium, hogy megszegték az 1835-ben kelt rendeletet, amely kifejezetten tiltotta az iskolai ifjúságnak könyvek kiadását. Szó eshetett volna arról, hogy a Remény maga köré tömörítette a többi erdélyi társaság, vagyis a kolozsvári, nagyenyedi és marosvásárhelyi református kollégiumi társaság több tagját, majd olyan magyarországi írókat is megszólaltatott, akik szintén diáktársaságok neveltjei voltak. (Erről a MILlel kapcsolatban még lesz szó a következőkben.) Jó lett volna, ha ez a fejezet tisztázta volna, hogy az erdélyi diáktársaságokra is vonatkozik az, amit a márciusi ifjúság „önképzőkörből" való indulásáról olvashatunk. A márciusi ifjak fejezetében szerepelnek ugyan az erdélyiek is, de a két kolozsvári társaság néven nevezése nélkül: „Egy másik góc Erdélyben alakult ki, még a Tízek Társasága előtt Szentiváni Mihály és Kriza János körül; fiatal költőkből, literátorokból..." A baráti kapcsolatokról szóló (fentebb idézett) mondat utáni felsorolásból is megtudunk még annyit, hogy Sükei Károly a nagyenyedi önképzőkörből került a pesti forradalomba (692. és 695. p.). A Remény fejezetében nemcsak a szóhasználattal van baj. Egyetlen mondatban olvasunk elfogadható megnevezést, abból viszont nem derül ki az, hogy Kolozsváron 362