A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bodolay Géza: Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok

két híres iskolának volt ilyen társasága: „A kolozsvári kollégium önképző társaságából, Szentiváni Mihály köréből..." A fejezet más mondataiból érthetővé válik ugyan, hogy Kriza és Szentiváni az unitárius iskolában alakították meg a Reményt kiadó társaságot, de „kolozsvári kollégium"-on elsősorban a reformátusok kollégiumát szokták emlegetni, amelyben egyébként az unitáriusokat megelőzve alakult meg egy diáktársaság. Ennek a zsebkönyvéről 1829-ben Vörösmarty írt elismerő kritikát a Tudományos Gyűjteményben: „Aglája egy ifjú egyesülettől." ,,A' régen hallgató Erdélynek némelly buzgóbb fiai szólamlanak itt meg e' kis Gyűjteményben, 's ha tőlök nem akarunk többet kívánni, mint igazságos, teljes okunk van örvendeni ez új jelenésen." Erről a kolozsvári társaságról (és négy éven át kiadott Aglája című zsebkönyvéről) a MIT-ben nem esik szó. Pedig a társaság legnevezetesebb neveltje, Gyulai Pál így emlékezett később írói pályájára gyakorolt hatásáról: „.. .ez az iskola az, melynek neveltetésemet köszönöm, s olvasó és önképző társulatában lobbant volt fel szívemben a lelkesülés a magyar költészet és irodalom iránt. Jól emlékszem, midőn olvasó szobátokban először olvastam Kisfaludy Sándort és Vörösmartyt, jól emlékszem, midőn ugyanott először szavaltam el társaimnak első kísérleteimet. Oh, édes emlék!" (Az én kiemelésem, B. G.) De az unitárius társaság életét sem ismerhetjük meg a fejezetből, inkább csak két költőről (Szentiváni és Kriza) és két történészről (Kővári és Jakab) kapunk (egyébként helytálló) portrét. Közben a társaságot nemcsak az anakronisztikus névvel említi itt-ott a fejezet, hanem egy helyen még értelmetlenül össze is forrasztva egy jelzős kifejezéssé az evangélikus iskolákban (soproni mintára) szokásossá vált elnevezéssel. Eszerint Szentiváni „az önképzőköri magyar társaság [?] irányító szelleme lett". (Hasonló értelmetlen jelzős elnevezést találunk a MIL-ben is Kriza nevénél: „.. .az önképzőköri társulat egyik vezető személyisége volt".) Azt tudhatjuk még meg a MITből Szentiváni és a társaság kapcsolatáról, hogy „már diákkorában szerkesztett önképzőköri gyűjteményeket", és hogy „szervező egyénisége irodalmi kört teremtett: a kollégiumi ifjak hetente összegyűltek a lakásán". De azt nem tudjuk meg, hogy a lakáson való összejöveteleknek a több ízben kiadott guberniumi tilalom volt az oka. Krizáról is csak azt mondja, hogy „munkás tagja lett a kolozsvári ifjak önképzőkörének [mint említettem, két kolozsvári társaság volt], s meleg barátságba került Szentiváni Mihállyal". Megtudjuk még róla, hogy „erősen hatott rá az ekkor igen élénk erdélyi ellenzéki politikai élet, Wesselényi tevékenysége", aminek ékes bizonyítéka lehetett volna a Wesselényinél járó, említett társasági küldöttség, amelynek természetesen Kriza is tagja volt. Akárhogy vizsgálgatom, a MIT idézett mondataiból nem rajzolódik ki az erdélyi diáktársaságoknak, de még csak a Remény „körének" a jelentősége sem. Erről is hasznos, sőt szükséges lett volna összefoglaló képet adni a magyarországi reformkori diáktársaságokkal együtt a fentebb hiányolt alfejezetben. (Ami az unitárius társaság elnevezését illeti: mintegy huszonöt év óta az MTA mikrofilmtárában is megtalálható több kéziratuk, névsoruk és vendégkönyvük másolata: azokból látható, hogy olvasótársaságnak vagy olvasóegyletnek nevezték magukat. E két név közül lehetett volna választani. A MIT maga is példát ad erre a filológiai pontosságra A márciusi ifjak fejezetében: felsorolja hibátlanul a pesti egyetemi társaság egymást követő különböző elnevezéseit, amelyeket már idézett jegyzőkönyveikből ismerhettünk meg.) 363