A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: A gazdasági szakoktatás ügye a reformkori országgyűléseken

tatván, hogy a tanuló ifjú minden iskolából kiléphessen valami életnemére".

32 Mivel ezen a tanácskozáson kizárólag a nemesi nevelésről folyt a vita, a két követ a nemes ifjak gyakorlati pályákra való irányítását vetette fel. Korát messze megelőző elképzelés Vécseyé, amely a reáliskolák felállításának pénzügyi fedezetét is egy csapásra biztosítaná, hiszen a tanulmányi alapból a gimnáziumokra fordított költségek egy részét szánnák erre. A Kolosváry-féle gondolattal rokon Székesfehérvár kérelme: a király több gimnáziumban rendelje el a matematika, a kémia és más reáliák oktatását, mégpedig magyar nyelven, hogy a leendő iparosok, földművesek a hosszú latin tanulmányok mellőzésével is elsajátíthassák a foglalkozásukhoz szükséges elméleti ismereteket.

33 Komoly visszhangja azonban ezeknek az ötleteknek ekkor még nem volt. Egyrészt a közoktatás egész tárgykörét a rendszeres bizottsági munkálatok felvételére halasztották; másrészt egyelőre a magyar nemesség többsége idegenkedett az iskolaszervezet tartalmi reformjától, a sérelmi politika bűvkörében élt. A kérdéssel foglalkozott az 1827-ben kiküldött országgyűlési tanügyi albizottság is. Az átdolgozott, eredetileg 1793-ban készített törvényjavaslatba új követelésként vették be: „hogy bárkinek és a kevésbé jómódúaknak is bőségesebb alkalmuk nyíljék a maguk tökéletesítésére, részben műszaki intézetek állítandók és a nagyobb községekben a népiskolákkal kapcsolatban úgynevezett ipariskolák, a melyekben az ifjúság az értelmi oktatás mellett hivatásának megfelelő, különféle műszaki foglalatosságban nyerhetne képesítést".

34 A gyakorlati képzést szolgálta volna a bizottság másik elgondolása is, mely szerint a grammatikai iskolák (a gimnázium első négy osztálya) fölé a tovább nem tanulók részére szerveznének külön tanfolyamot (peculiaris palaestra), ahol részint geometriai, természettudományi és technikai, részint jogi (vagyis az állampolgári életben értékesíthető) ismereteket oktatnának.

35 A bizottsági állásfoglalás lényeges előrelépés az előzményekhez képest, hiszen politikai dokumentumban első ízben jelentették ki a középfokú reáltanodák létesítésének és a kézműiparosok, kereskedők alapképzésének szükségességét. Az újabb szakirodalom a törvényjavaslat idézett utalását úgy magyarázza, hogy itt a politechnikum, azaz a műegyetem felállítását szorgalmaznák.

36 Valójában még nem erről van szó: a többes szám is (latinul: instituta partim politechnica) és a szövegkörnyezet is azt bizonyítja, hogy a bizottsági munkálat középfokú tanintézetekre célzott. A szóban forgó sorok előtt ugyanis ez áll: „Nehogy azonban a kevésbé tehetségesek a gazdaságügy megvetésével, az iskolába válogatás nélkül bocsátva a más életmódra vezető utakat elhanyagolják, az ilyeneket a felsőbb tanulmányok folytatásától tartóztatni kell."

37 Kiderül ebből az is, hogy bár a jó szándék vitathatatlan, és az említett intézmények a hazai oktatási rendszerben hézagpótlóak lettek volna, a bizottság mégis alacsonyabb rendű iskolatípusként kezelte őket. Hiszen eleve a szegényebb nemesek (és polgárok, 32 Vaszary i. m. 102.; Kerületi napló, 1825—36. 42/2. f. Említi, név és dátum nélkül Mészáros i. m. 211. Az 1826. nov. 9-i kerületi ülésen ismét felbukkant az ötlet: Jegyzések, 1825—27. 92/1. f. Az országgyűlésről 1. még: Komis i. m. 2. köt. 424. 33 Ogy írásai, 1825—27. 1. köt. 456. — 1836. ápr. 26., összegyűjtött sérelmek és kívánatok. 34 Törvényjavaslat a nemzeti nevelés általános elveinek rendszeréről. Közli Kármán Mór: Közoktatási tanulmányok. 1. köt. (Bp., 1906.) 123. Mészáros István fordításában: Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777—1830 között. (Bp., 1984.) 284: gyökeresen új elképzelés, hogy a városokban létesítsenek ipariskolákat (scholae industrialis), ahol „az ifjak az értelmi nevelés mellett képzést nyerhetnek a hajlamaiknak megfelelő technikai tevékenységekben". — Az albizottsági tárgyalásokon még az ökonómiai intézetek szükségessége is szerepelt; vö. Szögi i. m. 248. 35 Győri i. m. 117.; Komis i. m. 2. köt. 424. Említi Mészáros István: A magyar nevelés története 1790—1849. (Bp., 1968.) 212. 36 Barta István: A fiatal Kossuth. (Bp., 1966.) 157.; Szögi i. m. 146 — 147., 152. 37 Kármán i. m. 123. 334