A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

Kérem alázatosan az urakat Ne veressék meg a kisangyalomat, Hajtok csikót, harminchárom feketét, Ki befutja a nagy urak mezejét. Ha mögveretik a kisangyalomat, Sohasöm füzetök mög az uraknak. A nagypénteki lustrum nem azonos az utána harmadik, húsvétnapon szokásos locsolással. Fő különbség talán abban található, hogy a római szertartásban a nap járásával megegyező irányban körülvitt tűz a napot idézi, és a mai megfüstölés is lehet ennek emléke, és a téli szenny általános kitakarítását célozza.

12 A húsvéti locsolást csak fiúk és lányok egymás öntözésében gyakorolják, és nem mosakodást, hanem a tavaszi vegetáció megújulásának segítését jelképezi az emberre, a fiatalokra alkalmazva. A tavaszi napéjegyenlőséget a Kos csillagképben számtalan népdalunk és több juhászmese jelöli. Kezdődnek a csillag után induló betlehemi pásztorok bibliai mítoszával, és nem fejeződnek be a csillagszemű juhász meséjével, amelyben a név jelzi, hogy csillagszemekből áll az egész alakja. Noha a román Miorita- (Bárányka-) ballada ugyanilyen csillagképi misztériumjáték, és 825-nél több változata van, mert a gyűjtő, Adrián Fochi kihagyta a magyar nyelvűeket; a magyar bárány-juhász néprajzi anyag főleg abban különbözik a szomszédunkétól, hogy szinte minden műfaji formában (mese, vers, ballada, ének, tánc) megvan, és ennek megfelelően minden tónusa is, vígjátéki és álszomorújátéki alakban. Az aranygyapjú — a Hermész, a jó pásztor, Krisztus, a jó pásztor és ugyanakkor istennek áldozati báránya közismert analógiák helyett egy különös, ma is gyakorolt archaikus szokást idézek Hortobágyról és vidékéről. Ez pedig a kosbárányok foggal herélése. Tőlünk keletre általános szokás, nyugatra is előfordul. A pásztor felmetszi a kos zacskóját, kinyomja babszemnyi heréjét, és a saját fogaival leharapja. A herét kiköpi. Indoklása szerint így nem okoz akkora sebet, mintha bicskával vágná ki, és a heregyökereket is kihúzza. A művelet nem okoz fertőzést, és hamar gyógyul. Azonban ez csak utólagos magyarázat, miután az eredeti okot régen elfelejtették. A kutatás visszavezet egészen a sumér mítoszokig. Anu, az ég istene összekapott fölébe kerekedő szolgájával, Kumarbival. A viadal hevében Kumarbi leharapta Anu heréit és lenyelte. Ez a mítosz vándorolt át Hellászba. Ott az istencsaládok, nemzedékek váltása során Kronosz vágja le elődje — apja—, Uranosz heréit sarlóval. Valószínű, hogy Afrikában a mezopotámiai és egyiptomi művelődési körből vették át a galla harcosok azt a szokást, hogy legyőzött ellenségüket az erre a célra magukkal hozott görbe késsel menten kiherélik.

13 Hajdúhadházról hallottam, hogy kutyát is herélt foggal az egyik alkalmi szakértő. Birket Kai Smith egy olyan adatot közöl, hogy így herélik a lappok a rénszarvast és a magyarok a lovakat. Ez utóbbi értesülése téves. Nincs és nem is lehet ilyen kasztrálás nálunk és máshol sem. Természetfeletti erejű személyek csoportjába sorolja a néprajztudomány a táltosokat, tiszántúli, eredetibb nevükön a tátosokat. Ez a finnugor szó azt jelenti: tudni, így is értelmezi a néphit a tátosokat, és tudós embereknek tartja és nevezi is őket. Olyanoknak, akiknek emberfeletti tudománya van: átváltozhatnak állattá, táltos paripává, megváltoztathatják az időjárást, vihart támaszthatnak vagy csendesíthetnek, levegőben, fellegekben is közlekednek. Meglátják a kincset a föld alatt is, megmutat12 Szabó Árpád: Circumferre — Egyetemes Philológiai Közlöny. 1938. 10—12. sz. és ua. 1939. szám 191—195. 13 Graves, Robert: A görög mítoszok. (Bpest, 1970.) I. 53. 244