A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Extraordinary Forms of Purchase and Acquisition

Tiszafüreden ugyanezt a megoldást találjuk egy tál peremén.

16 (4. b rajz). A hasonlóság olyan nagyfokú, hogy véletlennek nem tekinthetjük. Egy díszes kancsón körzővel szerkesztett ívek között pontsor vonul végig, hasonlóan ívekbe rendezett pontsorok díszítenek egy kulacsot. A tiszafüredi tálak jellegzetessége, a karéjos peremdíszítés felfogható összekapcsolt ívek sorozatának. Nagyméretű ívek díszítenek több szilkét. Ennek előképei valószínűleg azok a világos színű, nagyméretű debreceni fazekak, amelyek az 1820-as évek táján készülhettek. Azokhoz hasonlóan a körívek fogazásszerű díszítését itt is megtalálhatjuk egy szilkén (3. a—b—

с rajzok). Folyamatosan elhelyezhető félkörívek szembeállításából keletkező oválisok belsejét Mezőcsáton és Tiszafüreden egyaránt spirálba rendezett fehér pontok töltik ki (28. b—c). Míg a csati tálon ez a díszítmény a peremen található, Tiszafüreden tálak öblének díszítését alkotja. Itt azonban már némi változáson ment keresztül, az oválisok csepp formájúvá alakultak, belsejüket továbbra is pontok, más esetekben foltok töltik ki. Spirálok, amelyek Debrecenben is csupán néhány esetben fordulnak elő, Mezőcsáton miskákon a központi motívumokból ágaznak ki, karcolt megoldásúak. Rajczy Mihálynak igen gyakori és kedvelt díszítőeleme volt, aki miskáin és butykosain egyaránt előszeretettel alkalmazta karcolva, ritkán festve.

17 Sötét színben találjuk egy ismeretlen mester butykosának oldalán, valamint Bartha György butykosán. Önállóan még két tányéron tűnik fel. Mezőcsáti előfordulásaival szemben Tiszafüreden önálló szerepben nem fedezhető fel, csupán bonyolultabb elemek részeként. A debreceni fazekasok által kedvelt, függőlegessel elválasztott pontozott díszítésű körök az ismert anyagban Mezőcsáton egyszer sem fordulnak elő. Tiszafüreden komaszilke fő díszítősorát adja ez a motívum (6. с rajz). A mezőcsáti és tiszafüredi kerámiára, ugyanúgy, ahogyan a debrecenire, a virágdíszítmény jellemző. A virágok ritkán fordulnak elő egyéb díszítőmotívumok nélkül, általában virágbokrokba rendeződnek, nagyrészt szárakon, levelek között helyezkednek el. A pontokból alakított szárral és virággal már foglalkoztunk, ugyancsak említettük a száralakításokat is. A mezsőcsáá edények közül az 1847-es, HJ. mesterhez kapcsolódó miskán találunk egyenes, álló szárat. Mellette egy másik, hasonlóan ismeretlen mester kis butykosán és miskáján tűnik fel az egyenes szár. Tiszafüredi előfordulása gyakoribb. Díszedények közül megtaláljuk egy 1852-es miskán a fül mellett kétoldalt, kulacson, tálakon, bütykösökön. A mezőcsáá virágtövek szinte kivétel nélkül hajlós szárúak. Ez ugyanúgy vonatkozik a háromvirágú bokrokra, mint a gazdagabb virágtövekre. Az említett kivételektől eltekintve megállapíthatjuk, hogy a mezőcsáti díszítményeket inkább hajló szár jellemzi. A tiszafürediek virágbokrai ettől eltérnek, náluk nagyobb számban fedezhetjük fel az álló szár alkalmazását. Technikai megoldásaikat elemezve a mezőcsátiak a miskákon általában karcolt szárakat készítettek, néha barnával húzták meg, sötét alapon világos színeket alkalmaztak. A tiszafüredi szárak az edényeken, miskákon és bütykösökön hasonlóan karcoltak, a folyómintás edényeken fehér vagy barna színűek. Néhány edényfélén vízszintesen futó, hullámos száron helyezkednek el a levelek. Tiszafüredijellegzetességnek tűnik, hogy ezeken az indákon csupán változatos leveleket találunk virág nélkül. Egyedül egy ételhordón fordulnak elő szerény virágok. A debreceni tányéroktól eltérően, ahol csaknem fele-fele a karcolt és a csak író16 Viskii. m. 41. kép. 17 Domanovszkyi. m. V. tábla 15. kép. 210