A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Extraordinary Forms of Purchase and Acquisition

kázott díszítmények aránya, a mezőcsáti és a tiszafüredi műhelyekben egyáltalán nem alkalmazták a tálaknál a karcolást. A virágdíszítmény következő eleme a levél. Legegyszerűbb az ún. rozmaringlevél, amely egy rövid vonal csupán. Mezőcsáá miskákon karcolással jelent meg, legdíszesebb Nemes Horváh Márton miskáján.

18 Rozmaringlevelek keretezik a Kovács család butykosainak virágos ágát, mindig írókázott megoldással (7. b rajz). Néhány tálon rozmaringlevelek közül emelkednek ki a virágbokrok. Figyelemre méltó, hogy a korai mezőcsáti 1833-as miskán a sújtások és a középen levő kígyó hullámzó teste között karcolt rozmaringágat láthatunk. Tiszafüreden a kígyó ívei közé nyúlnak be Katona Mihály 1847-es miskáján a karcolt rozmaringágak. Jelenleg ezen a két miskán találtuk meg ezt a megoldást. Ugyancsak Katona Mihály munkája az az 1856-os folyómintás bütykös, amelynek oldalán díszlik egy álló rozmaringág. Vízszintes rozmaringkoszorú látható egy kétfülű fazék nyakán, komaszilke öblén, valamint néhány tál peremén. Ezeken mind írókával készültek a koszorúk (7. c). Hasonló motívum a fenyőág. Zöld és barna színben gyakori dísze a mezőcsáti edényeknek, butykosoknak, miskáknak. A Rajczy-butykosok, -miskák virágos ágának lezárómotívuma (9. b). Tálak közepén csillagok szárai közt találjuk. Tiszafüreden ugyancsak gyakran fordul elő. Bütykösökön, miskákon elsősorban késői darabokon, de kancsón, kulacson, fazékon ugyanúgy megtaláljuk, mint tálon. Más hangsúlyos motívumok mellett általában alárendelt szerepet játszanak (9. c). Ide soroljuk az S alakú ágakategyik oldalukon rozmaringlevelekkel. Jellegzetes mezőcsáti díszítménynek tekinthetjük, hiszen Rajczy edényein ugyanúgy előfordul, mint a Kovács család és Horváth Sándor edényein (10. b). Ha az edényformák szerinti elófodulásait vizsgáljuk, miska, bütykös, tál, kulacs, azaz a jellegzetes csati edények mindegyikén megjelenik. Megtalálható tiszafüredi edényeken is. Míg Mezőcsáton mindenkor írókázott az alapszíntől függő színekben, itt az írókás mellett karcolt változata is előfordul, bütykösök előlapján levő virágbokrok két oldalán (10. c). Külön vizsgáljuk a bogyós ágat, amely a debreceni fazekasok kedvelt motívuma volt. Mezőcsáton az 1828-as miskán a menteszárnyak közötti sávot tölti ki. A következőkben Rajczy Mihálynál találtuk meg ezt a motívumot. Két megfogalmazását alkalmazta. Az egyik esetben egyszerű bogyók ülnek a rövid szárakon, míg két 1843ban készült díszes tálján kis levélkék díszítik a bogyókat. Majd Horváth Sándor egy butykosán láthatjuk (13. b, 14. b rajzok). Tiszafüreden az ismert anyagban egy mesternél, Katona Mihálynál találtuk meg tálon és bütykösön. Ez a motívum egyike a Debrecen, Mezőcsát, Tiszafüred, közelebbről Török Ferenc, Rajczy Mihály és K. Nagy Mihály közötti összekötő kapocsnak (13. с rajz). Az ágakon, szárakon az említett rozmaring- és fenyőlevél mellett más leveleket is alakítottak a két műhely fazekasai. A lekerekített végű levél a mezőcsáti edények gyakori díszítőeleme. Hullámzó indáról, egyenes és hajlított szárakról egyaránt hajlanak le ilyen levelek sárga, zöld, vörös, barna színben. A legdíszesebb edényeken, a miskákon minden szimmetriát nélkülözve ágaznak ki a változatos színű levelek. Általában írókázottak, néhány esetben karcolt körvonalúak, főképp álló virágbokrok alsó leveleiként. Hullámzó indákra helyezett levelek tálak peremdíszét alkotják (15. b rajz). A mezőcsáti edényeken gyakori előfordulásuk ellenére alárendelt szerepet játszanak. Tiszafüreden jelentőségük megnőtt. Itt a virágbokrok leveleként csaknem kizá18 Uő: uo. III. tábla 6. kép. 211