A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

nyereség sokkal inkább biztos, megtervezhető, mint a szerencsejátékoké. Minthogy a népi tudat csak a munkával elért hasznot ismeri el jogosnak, azt mondhatjuk, hogy a hazárdjátékokból, szerencsejátékokból származó hasznot, jövedelmeket jogtalannak érzi.

39 29. ÖRÖKSÉG révén is részesülünk javakban; az öröklés is egyfajta rendkívüli vételforma, szerzési mód. Az öröklést minden társadalomban gazdag joghagyományok, illetve ezekre épülő törvények (örökségi jog, öröklési jogszabályok) szabályozzák. A joghagyományok kétféle öröklési módot ismernek: először is a köteles öröklésről tudnak, aztán pedig az általános öröklésről beszélnek, amelyben általában a rokonsági foknak megfelelő sorrendben részesülnek az örökségből a hátramaradottak. Mindenféle öröklési rendben döntő szerepe van az utolsó kívánság, a végakaratrendelkezéseinek, amiket egyre általánosabban végrendeletbe foglalnak, illetve végrendeletbe foglaltatnak az örökhagyókkal. Az öröklés tárgya a hagyaték, ami tulajdonképpen mindenből állhat. A ma közvéleménye az örökséget egyértelműen jövedelemnek fogja föl, és eszerint adóztatja is. A végrendeletek végrehajtása gyakran kényszereladásokkal, kényszervételekkel jár együtt. Amikor a hagyaték egy részét a végrendelet nem az örökösnek vagy az örökösöknek juttatja, hanem valamiféle kötődésen keresztül ismerősnek, barátnak, intézménynek, mozgalomnak adja, az örökség határozottan adomány-ajándék jellegű rendkívüli vételforma. Az örökséghez sok vonatkozásban hasonló rendkívüli vételforma a hozomány elfogadása és felhasználása. A hozományról azért esik itt, az örökséggel összefüggésben szó, mert a hozományt, a lánygyermeknekjáró köteles részt a végrendeletekben is külön kell szerepeltetni. A hozomány adását, köteles kiszolgáltatását, az örökséghez hasonlóan, számos joghagyomány, illetve törvény alaposan meghatározta. A házasságkötéseknél készített móringlevelek pedig egyenesen arról intézkedtek, hogy a feleség halála esetén a hozománnyal mi és hogyan legyen.

40 30. RABLÁS-ról akkor beszélünk, ha a lopást erőszakosan és különösebben nem titkolózva hajtják végre. Például nemcsak egyszerű elemeléssel, ügyes kézmozdulatottal, hanem betöréssel, zárfeltöréssel, erőszakos behatolással, egy régebbi meghatározás szerint „falásással" (a vert falú és vályogfalú házak kamráinak falát átásták, és az így keletkezett lyukakon behatoltak a kamrába. Onnan nagyobb mennyiségű terményt, élelmiszert, például kolbászt, szalonnát stb. adogattak ki), sőt ha észrevették őket, akkor fenyegetéssel, erőszak alkalmazásával, esetleg megsebesítessél, gyilkossággal is megszerezték azt, amit akartak. Az ilyen tolvajok neve rabló volt. Az útonállók rablótámadásokat hajtottak végre az utazók, szállítók ellen. Jogilag fegyveres és fegyvertelen rablást különböztetnek meg. A hódítás — ahogy már volt róla szó — rendszerint rablással járt együtt. A rablók ma is ugyanúgy, mint régen, nem egyedül dolgoznak, hanem bandákba szerveződve rabolnak, fosztogatnak. A védelmi berendezések fejlődése és elterjedése, nemkülönben a közbiztonság általános ja39 Nyerln: MNyTESz. II. (Bp., 1970.) 1042. 40 Örök, Öröklés, Örökség In: MOklSz. (Bp., 1906.) 728—729.; Magyar néprajzi lexikon. IV. (Bp., 1981.) 133-134.; Tárkány Szűcs 1981. 699.; - Vö.: Hagyatékln: MNyTESz. II. (Bp., 1970.) 17.; ET. IV. (Bukarest, 1984.) 892-893.; Végrendeletin: MNL. 5. (Bp., 1982.) 516-517.; Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp., 1961.; Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595—1847. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983.); K. Csilléry Klára: Házassági egyezségek.=Ethnographia LVIII. (1947.) 276—279.; Móring, móringolás In: MNyTESz. II. (Bp., 1970.) 957-958.; Hitbérln: MNL. II. (Bp., 1979.) 553-554.; Tárkány Szűcs 1981. 328., 358—366.; Ellenmóringln: Uo. 360.; Katramóringln: Uo. 361.; Domonkos Ottó.Móringlevelek Sopron vidékéről. Néprajzi Közlemények II. (1957.) 319—324.; Mándoki László: A siklósi reformátusok házassági szerződései. Néprajzi Közlemények VI. (1961.) 125—127. — Vö.: Hozomány. In: Tárkány Szűcs 1981. 382., 395., 459.; Hitbérln: Uo. 257-366.; Stafírungln: Uo. 383. 196