A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok
vulása arra kényszerítette a rablókat, hogy tevékenységüket a legkorszerűbb technikai ismeretek és megoldások alkalmazásával folytassák. A bankrablók ma már például valóságos technikus, rádió-elektromos szakértők. 41 31. TALÁLNI nemcsak szerencse dolga, hanem szemfülesség, gyors tájékozódási készség eredménye is. Az, aki könnyen tájékozódik, odafigyel, észreveszi az elhagyott holmit, pénzt, sok mindent talál. Találni csak kis terjedelmű, nem feltűnő színű, formájú tárgyat lehet. Olyan tárgyakat, amelyeket könnyű elhagyni, ottfelejteni valahol. Ennek ellenére nagyon értékes dolgokat is lehet találni: leginkább pénzt, gyakran tartójával (erszény, tárca stb.) együtt, ékszert, zsebkést, zsebórát, esernyőt, kalapot, kesztyűt, töltőtollat stb. stb. De lehet találni elveszett, elhagyott vagy elbitangolt állatokat is: kutyát, juhot, lovat, tehenet stb. A talált holmi — legyen az bármi is—jogérzetünk szerint nem a sajátunk. Különösen nagy értékű vagy egyébként kedves tárgyak (emléktárgyak, például jegygyűrű), okmányok, állatok stb. megtalálójával kapcsolatban kialakult egy fogalom: a becsületes megtaláló fogalma. A becsületes megtaláló olyan személy, aki a talált holmit visszaszolgáltatja tulajdonosának. Mindinkább elterjedt szokás, hogy a becsületes megtalálót díjazzák. A díjazásban némiképpen kifejezésre jut az a vélekedés is, hogy az elveszett homi már nem képezi kizárólagos tulajdonunkat, hanem azé is, aki megtalálja. A megtalálók zöme úgy gondolkodik, hogy a talált homi kizárólag az ő tulajdonuk, és nem is tesznek kísérletet arra, hogy a volt tulajdonosokat kiderítsék és a talált tárgyat visszaszolgáltassák. Gazdaságitársadalmi fejlődésünk eredményeként kialakult nagy szolgáltatóvállalataink, különösen közlekedési intézményeink, amelyeken igen sok elhagyott, ottfelejtett tárggyal találkoznak nap mint nap, megszervezték a visszaszolgáltatást. Felállították az úgynevezett talált tárgyak osztályát, amely az elveszett, elhagyott, de a szolgáltatóvállalat dolgozói és ügyfeleli által megtalált és ide beszolgáltatott tárgyakat visszaadják volt tulajdonosaiknak. Minket azoban nem ezek a visszaszolgáltatott javak érdekelnek, hanem azok, amelyeket a megtalálók megtartanak, és saját igényeiknek és szükségleteiknek megfelelően felhasználnak. A találás, megtalálás mindenképpen egyfajta rendkívüli vételforma. A talált értékekkel kapcsolatosan többféle csalás, visszaélés is kialakult. Igen gyakori például a lopott holmiról azt állítani, hogy az talált tárgy, méghozzá olyan, amelynek a tulajdonosát nem sikerült megállapítaniuk, pedig visszaszolgáltatták volna... 42 32. VÁLTÓ, a pénzgazdálkodásban kialakult kölcsönadomány. Kamatozó lévén, önmagában is értékképző. Váltóval kapcsolatosan javak cseréjére a szavatolásnál, a váltó behajtásánál kerül sor. Egyébként a vele kapcsolatos adásvételi folyamatok nem a közvetlen rendkívüli vételformák, hanem a pontosan körülírt, jogilag meghatározott kölcsön-kölcsönzés körébe tartoznak. A váltók szorosan kapcsolódnak a tőkés gazdálkodási rendhez, a bankélethez. Velük kapcsolatosan számos visszaélés alakult ki. A váltócsalások közül legismertebbek a váltóhamisítások (a kezes nevének aláírását hamisítják leginkább). 43 41 Rablás, rablóin: MNyTESz. III. (Bp., 1976.) 324.; Rablómese, rablótörténet:MNL. IV. (Bp., 1981.) 295—296. — Vö.: Betyár, betyárvilág, betyárköltészet: MNL. I. (Bp., 1977.) 274—280.; Dömötör Sándor: A betyárromantika.=Ethnographia XLI. (1930.) 5—24., 97—113.; Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. (Kaposvár, 1944.); Bálint Sándor: Történetek a szegedi betyárvilágból. (Szeged, 1961.); Béres András: Tiszántúli híres betyárok. (Gyula, 1961.); Szabó Ferenc: A délalföldi betyárvilág. (Gyula, 1964.); Békés István: Magyar ponyva pitaval. (Bp., 1966.); Szűcs Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. (Bp., 1969.); Házásókln: Nagy Czirok László: Házásók. Néprajzi közlemények I. (1956.) 96—101.: Házásás ín: Tárkány Szűcs 1981. 794. 42 Találásln: MNL. V. (Bp., 1982.) 162. 43 Váltó, váltókezesség, váltónyargálás:Közgazdasági enciklopédia. IV. (Bp., é. n.) 1288—1314. hasáb, 1314. hasáb.; Váltó, váltójogln: KK. (Bp., 1968.) 329.; Hamis váltóin: Közgazdasági enciklopédia. II. (é. n. 664.; Interes:Uo. 868. 197
