A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

2. AJÁNDÉK, többféle lehet, aszerint, hogy egyszeri-e, vagy rendszeresen alkalmi (például születés- vagy névnapi) és hogy hagyományos-e vagy sem. Bármiből állhat: anyagokból, terményből, termékből. Külön névvel illetett ajándék például a nászajándék, a születés-, névnapi ajándék, az érettségi ajándék stb. Az ajándékért általában semmiféle ellenszolgáltatás sem jár. Egyes esetekben kifejezetten a szeretetnek, a gondoskodásnak a megnyilvánulása: vásárfia, szerelmi ajándékok. A jegy aján déknak meg egyenesen jogképző ereje van. Külön figyelmet érdemelnek az időszaki, alkalmi ajándékok, a jubileumi ajándékok.

1 Szolgáltatási ajándékokról is tudunk: valaki vagy valakik, esetleg szervezet vagy a szervezet megbízottja ajándékként elvégez valakinek valamilyen munkát ajándékban, ingyenesen. 3. ANGARIA, ledolgozás. Valamilyen anyagot, terményt vagy terméket — általában a szegény emberek — nem csere útján szerzik meg, vagy „pénzrül vásárolják meg", hanem az értékét ledolgozzák. Mégpedig személyesen maguk vagy felnőtt gyermekeikkel, vagy felszerelésükkel, például szekerükkel, lovaikkal vagy ökreikkel. A ledolgozásnak területenként változó formái, illetve rendszerei alakultak ki.

8 4. ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁR, nemcsak vásárokon és nemcsak iparcikkek vonatkozásában ismeretes. Az árengedményes vásár mindig alkalmi vétel. Akkor is, ha kiárusításról van szó („amíg a készlet tart"), vagy valamiféle akcióról akár a szolgáltatás területén is („ketten egy jeggyel" vagy „egyet fizet, kettőt kap"). Rendszerint árengedményes eladásra kerül sor akkor is, ha a vevő „mindet", az egész készletet megveszi, és ezáltal megkíméli az eladót a további, esetleg hosszas idózéstől, árusítástól. Aztán a piacok, vásárok végén, amikor azért adják olcsóbban az árut, hogy ne kelljen becsomagolni és hazavinni („oszlik a vásár, esik az ár"). A piacot jól ismerő, olcsón vásárolni szeretők, ezt tudva, egyenesen későn mennek vásárolni. Vagy például a kofák mindjárt a piacnyitáskor „egészbe" megveszik, felvásárolják az árut. Olcsóbban, hogy aztán „szétmérve" a piac derekán, jó áron továbbadhassák. Az árengedményes vásárok egyik sajátos csoportját alkotja a hibás vagy másodosztályú áruk eladása („kilós áruk").

9 5. ÁRVERÉS, önkéntes, saját is lehet, de a hatósági, kényszerű árverés az ismertebb. Az árverések lényeges fogalmai: kikiáltási ár, licitálás, rálicitálás, azaz ráígérés, a leütés (általában kalapáccsal leüti, megállapítja az árverező a ráígért legmagasabb árat.) Az árverés minden esetben kényszerű értékesítési mód. Általában kevés haszonnal kecsegtet, hiszen a kikiáltási árakat rendszerint alacsonyan állapítják meg, értéken alul. De még így is gyakran előfordul, hogy áron alul, azaz a kikiáltási árnál kevesebbért (visszafelé licitálás) talál gazdára a kérdéses anyag, termény vagy termék. A saját rendezésű árverésekkel az árvereztetőnek az a célja, hogy árverésre bocsátott vagyontárgyai minél magasabb árat érjenek el, hogy a különben is magasan megállapított kikiáltási árakat a vevők minél jobban „felsrófolják". Napjainkban az effajta árverések leginkább műbútorokra, képző- és iparművészeti alkotásokra, illetőleg egyéb gyűjteménytárgyakra vonatkoznak.

10 7 Ajándék: In: Szamota István—Zolnai Gyula: Magyar Oklevélszótár. (Továbbiakban MOKISz.) (Bp., 1906.) 10. hasáb.; MNyTESz. I. (Bp., 1967.) 110.; EMSzT. I. (Bukarest, 1976.) 148-149.; Adományrendszer (történeti), ajándékozási adóin: Közgazdasági enciklopédia. I. (Bp., é. n.) 31—32., 61. 8 Angaria: MNyTESz. I. (Bp., 1967) 153.; EMSzT. I. (Bukarest, 1976.) 330.; Balassa Iván: Adatok a Békés és Csongrád megyei részes munka és ledolgozás kérdéséhez (1850—1944). = Ethnographia LXVI. (1955.) 187-224. 9 KK. 34., 35.; Kovács Ferenc—Selmeci Lajos: Bevezetés a kereskedelem-lélektanba. (Bp., 1973.) 10 Árverésin: A Pallas Nagy Lexikona. II. (Bp., 1893.) 196—197. Közgazdasági enciklopédia. I. (Bp., é. n.) 285.; MNyTESz. I. (Bp., 1967.) 183.; EMSzT. I. (Bukarest, 1976.) 450-451.; KK. 42. 188