A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

számol be: „... vásár alkalmával a rendnek fenntartására kiküldött négy pandúrt és a városi rendőrközegeket a nép megtámadta, a vásártéren lévő (Vadas) csapszékbe szorította, a csapszéket ostrom alá vette... két pandúr által tett lövés miatt két erőszakoskodó meghalt, minek következtében a düh még nagyobb fokra hágván... a pandúrok menekülni kívánván, egy épület padlására húzódtak, hol... kettő agyonveretett, mielőtt ... katonai segély érkezett volna... főtettesek elfogván, a fogházba kísértettek,... a Királyi Törvényszék ítéletét várják." Utána aztán jött a kegyetlen megtorlás. Száznál több embert fogtak be, ítéltek el. Közülük sokan ártatlanul sínylődtek, többen meg is haltak a debreceni vagy a munkácsi börtönben. Az esetről a Debreczen Hírlap 1872. július 9-i száma részletes tudósítást közöl. A Vadas csárdához fűződő történet jól mutatja, hogy a csárdák az egykori gazdasági-társadalmi élet aktív résztvevői voltak. A debreceni tanács 1731-ben egyszerre három pusztai kocsmát állít: a mátai és újvárosi útelágazásnál a látóképit, a Derecske felé menő út mellett, a mikepércsi határ szélén a Barak István tőzsérét, míg a Szatmár felé utazók kényelmére a halápit. Debrecen határától kilenc kilométerre, a Vámospércs felé vivő út mellett — ligetes erdőspusztáktól övezve — áll a halápi csárda — vagy eredeti nevén halápi vendégfogadó. II. József császár katonai térképein pontosan behatárolt, akárcsak a hortobágyi csárdák. A csárda építésére engedélyt Oláh István, Diószegi Sámuel főbíró veje kap, aki később ugyanúgy szenátor, mint a látóképi csárdát építő Kiss Gáspár. A bormérésre használandó ház — azaz a pince — építési költsége 20—25 rh. forint volt, mely összeg részleteiben megítélhető a boldogfalvi Szeles csárda (földbe vájt kocsma) költségeiből, melyet pontosan ismerünk. Zoltai Lajos közlése alapján a kocsma gödrét három nap alatt ásta meg öt legény 3 frt 60 dénárért. Szilágyi András ácsmester négy nap alatt 2 frt 20 dénárért faragta meg a hozzá való 26 szál fát, 14 szál tölgydeszkát, amelynek értéke 5 frt 74 dénár volt, a vasalásért cigányoknak fizetett 58 pénzt. Az egész pincecsapszék 16 frt 98 dénárba került. Az ehhez hasonló földpincét Halápon Domokos Márton főbírósága alatt téglából épült vendégfogadó váltotta fel. 1776—77-ben új istállóval — állással — bővült a csárda. Az első téglából épült csárda és állás rajzát Köhler György 1839-ben készített új csárdaépületterve mellett találjuk mint meglevő állapotot rögzítő tervet. Az egytraktusos téglaépület előtt négynyílású tornác állt, faoszlopokkal.

39 A konyha-pitvartól balra a kamra nyílt, innen lejárat a pincébe, míg jobbra a borivó ház, keskeny kamrakiegészítéssel. Az első épület kicsinek bizonyult, mert Köhler György építőmester 1838-ban új vendégfogadó tervét készíti el.

40 Részletes költségvetésében 110 000 tégla, 140 köböl mész, 18 000 db cserép, 150 db görbe cserép, 205 szekér homok szerepel. Részletes kijavítási költségvetést ad a meglevő állásra is. Árajánlatát 1838 májusában 1642 váltóforintban rögzíti. A városi tanács Köhler terve alapján versenyt ír ki, és a legolcsóbban vállalkozó Rachbauer Péternek adja a munkát. Köhler költségvetésén Rachbauer Péter ellenjegyzése egyezernegyvennyolc forint — ennyiért vállalja az új vendégfogadó felépítését és az állás (szekérállás) kijavítását. Az épület helyét Derecskéi József szenátor és Vécsey József jelölte ki az építőmesterrel együtt. Köhler tervén kívül Liszkai Sámuel is készít tervet, mely méreteiben és kvalitásában messze elmarad Köhler terve mögött. Köhler vendégfogadója népies klasszicista kialakítású, egyetlen hosszú — 10 árkádíves — tornácra (folyosóra) szervezett épület. Középen a pitvar szabad kémény39 HBML. Rajz 252/1—2. A halápi vendégfogadó alaprajza. Liszkai Sámuel hiteles földmérő 1838. Az alaprajz mellett a Strómayer Fedinánd által készített tetőzet ácsmunkáinak terve található. 40 HBML. Rajz 259. A halápi újonnan épülendő vendégfogadónak rajza. Köhler György építőmester, 46X50 cm. Rel. civ. Debr., 436/1839. Mellékelve az alaprajz, valamint a homlokzati ábrázolás. 158