A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

о 2/а kép A látóképi csárda, 1930-as évek nyíló ajtókat eltávolították, a nyílásokat kiszélesítették. A pitvar belső terének oldalfalát az ivó felé megnyitották. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1985 augusztusában a 9950/85. sz. határozatával „városképi jelentőségű építménnyé" nyilvánította a látóképi csárdát. A belső részletek: eredeti konyha, szabad kémény, vendégszobák, a kályhafülkék védettek. A Debreceni ÁFÉSZ — az épület tulajdonosa — gondos előkészítő munka után, az eredeti térelosztások és kialakítások rendszerét rekonstruálva hozzálátott az épület helyreállításához 1987-ben. Nagy kár, hogy a rekonstrukciónál a búbos kemencék nem lettek visszaállítva. A Hortobágyot átszelő három nagy forgalmú út egyike, amelyik a tiszai révhez vezetett, az ún. „felső út" volt, mely Balmazújvároson keresztül a tiszacsegei révhez vitt. Ennek fő csárdastációi a látóképi (1731), közel hozzá az Újvárosi úton a Gyulai grófok által építtetett Irigyli (1731), majd a siklói Andrássyak Nagyháton épített Vinnyó nevű csárdája (1738) Balmazújváros előtt. A várost elhagyva a Daru (1786), a kis-hortobágyi, majd a Cserepes és Tiszacsegénél a Völgyes csárdák voltak azok, amelyeknek neve fennmaradt. Ezek közül napjainkra épségben — eredetiségét sokban megtartva — a kis-hortobágyi csárda maradt fent. A kis-hortobágyi csárda a Tiszacsegei út mentén, Balmazújvárostól jó nyolc kilométerre, a Hortobágy folyó északkeleti oldalán épült, az egykori Kis-Hort puszta területén. Történetéről legtöbbet Varga Antal levéltári közleményeiből tudunk.

19 19 Varga Antal: Balmazújváros kamarai összeírásai 1794-ből és 1797-ből. In A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XI. 1984. 161-177. és XII. 1985. 157-175. 133