A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században
A juhtenyésztés 122 is nagy hagyományokra tekint vissza. Már 1877. február 4-én megalakult a „Birka-, Juhtartó Gazdaság", amely 1921-ben újjászervezó'dött, s a „Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesülete" néven működik tovább. Feladatának tekintette az ágazat fejlesztését. Szoros kapcsolatot tartott fenn az Országos Gyapjúminó'sító' Intézettel és a Tiszántúli Mezó'gazdasági Kamarával. Törzstenyészetek felállításáról gondoskodott, szem eló'tt tartva a gyapjútermelést és a tejhozam fokozását. Az egyesület szervezte meg 1921-ben az első országos gyapjúvásárt Debrecenben, aminek forgalma elérte a 225 tonnát, de a következő' évben már csak 124 tonna volt. Az eladott gyapjú nagy része külföldre került. A későbbiekben — a kamarával karöltve — rendezett gyapjúaukciók nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. 1922ben elhatározták a törzsjuhászat megszervezését, magyar fésűs fajtából. A „hortobágyi törzsjuhászat" 1925-ben 60 kat. h. szántóterületet bérbe vett a várostól, ahol takarmánynövényeket akartak termelni. Ezt további 50 k. h. követte. Az újabb bérleményen 500 millió költségen sajtgyárat és erjesztőpincét építettek. A sajtgyár 1925. május 20-án kezdte el működését. Az alapanyagot a Hortobágyról és vidékéről szerezték be, s a termék hortobágyi juhsajt néven került forgalomba. A fölvásárolt gomolyából készült a hortobágyi juhtúró. A két juhtejtermék mellett tehéntejből vajat is gyártottak. A savót és az írót 40 db yorkshire-i sertéssel hasznosították. A törzskönyvezett nyáj 1925-ben 430 egyedből állt. Maga a sajtgyár veszteséges volt, így 1928-ban megszüntették működését. 133 A gyapjúmosót nem építették meg. A 110 kat. h. bérleten ennek ellenére folyt a juhtartás, amit az FM viszonylag nagy összeggel támogatott. A juhtartó szövetkezetet a háború alatt állami ellenőrzés alá vonták, majd 1943-ban fölszámolták. A szarvasmarhatartás jelentőségére fényt vet 134 az 1922-ben újólag felállított — az 1872-ben megszűnt cifragulya helyébe — cifragulya, melyet a legszebb küllemű egyedek alkották. Az 1880-as években alapították a városi magyar törzsgulyát. 135 A cifragulya nagysága 136 1926-ban már eléri az 500 db-t. A városi törzsgulyánál 137 132 Surgóth Jenő: Hortobágy állattenyésztése = Kt, 1925. 820—821., lásd még: Balogh István: A debreceni juhászat = DGL, 1938. 23—24. sz. 5—6., 25—26. sz. 7—8., 27—28. sz. 5—6., 29—30. sz. 5—6., 31—32. sz. 6—8., 33—34. sz. 3—4., Kertész Kálmán: Emlékezés a hortobágyi juhászairól = DGL, 1937. 23—24. sz. 4—6., HankóBéla: Ősi magyar háziállataink. (Db., 1940.): Az ősi magyarjuh с fejezet, 50—103., Vő.: Az ősmagyar fekete juhnyáj. (Db., 1941.) 31. 133 Ujlaky (1972—74): 361. 134 Surgóth Jenő: Hortobágy állattenyésztése: Szarvasmarha-tenyésztés. = Kt, 1925. 773—774., lásd még: Kt, 1924. 21. sz., 1925. 23. sz. Monografikus igényű: Kálmán Ferenc: Debrecen város szarvasmarha-tenyésztésének múltja és jövője. (Db., 1967. Kézirat, DATE.) 135 Debrecen sz. kir. város. (Bp., 1931.) 300—301. 136 Uo. 137 Uo. Lásd még: Surgóth Jenő: Debrecen sz. kir. város magyar fajta törzsgulyája. = Kt, 1925. 496—497.: A városi törzsgulya fölállításának elsőrendű célja: köztenyésztésre alkalmas bikák nevelése, valamint a szürke marha nemesítése. Az 1930-as években országos tendencia e fajta javításának elindítása. Erről részletesen: Surányi Béla: Egy fejezet szarvasmarha-tenyésztésünk és -nemesítésünk történetéből. A lapály szarvasmarha tenyésztése Magyarországon. Db., 1978. Dokt. ért. 19—26. Néhány írás e kérdésről még: Tóth Arisztid: A magyar marha megmentése. DGL, 1934. 47—48. sz. 1—3., Piácsek András: A népies magyar marhatenyésztés helyzete, hibái és fejlesztésének eszközei. = DGL, 1933. 43—44. sz. 2—6., A népies, ún. ötvenes törzstenyészetekről: DGL, 1935. 13—14. sz. 1—3. Létszámukról közöl adatokat: DGL, 1937. 29—30. sz. 3.: ebben az esztendőben 12 db „ötvenes gulya" létezett. Létszámuk: 649 db tehén, ami 51 gazda tulajdonában volt. 1936-ban 8 gulya — 29 gazda részéről — 406 db jószágot foglalt magába. A DGL, 1933. 23—24. sz. teljes terjedelemben a Hortobággyal foglalkozik, elsősorban az állattenyésztéssel. A magyar szürke marha tenyésztéséről lásd még: Batta Pál: A magyar fajta szarvasmarha tenyésztésének felkarolása. = DGL, 1935. 45—46. sz. 3—6., Tóth Arisztid: A magyar marha tiszta vérben való tenyésztése és fejlesztése. = Kt, 1934. 611., Wellmann Oszkár: Szarvasmarha-tenyésztés. In: Magyarország állattenyésztése sorozatban. (Bp., 1926.) I. 110.: a városi törzsgulyáról., Debreceni törzsgulya. = DGL, 1907. 9. sz. 1—3., Ua.: 8. sz. 1—3., Goóz Lajos: Debreceni magyar marha törzstenyészet. = Kt, 1927. 1302—1303. 121
