A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

Az „Aqua Regináé Hungáriáé nevű gyógyszert már Erzsébet (f 1380) magyar királyné idejében készítették a Lesina nevű Dalmát szigeten és onnan is hozták forgalomba", írja a közkedvelt Hager-féle gyógyszerészeti manuális (55). — A hivatalos szerek között van felvéve az Aqua Regináé Hungáriáé az 1915-ben kiadott VII. spanyol gyógyszerkönyvben (Pharmacopoea Hispanica VII.) és Spiritus Rosmarini néven a brit, német japán, portugál és orosz gyógyszerkönyvekben is (56). A magyar gyógyszerkönyvek előfutárjának tekinthető, 1745-ös Taxa Pharnaceutica Posoniensis 44. oldalán „Spiritus Anthos" (Rosmarin Spiritus) néven található. Az 1871-től a mai napig hat kiadást megért Magyar Gyógyszerkönyvek (Pharmacopoea Hungarica) egyikébe sincs azonban felvéve a „magyar királyné vize" (57). Magyary-Kossa Gyula orvostörténész a magyar királyné vizére vonatkozó kutatásaiból az alábbi következtetéseket vonta le: 1. „A Podacatharo-kodexnek ezt a minden történeti alap nélküli falsumát... anachronisztikus botlásaival együtt híven lemásolták a Praevotius munkájának egykorú és későbbi compilátorai" (49). 2. „Az amit Praevotius, páduai tanár a magyar királyné vizéről, illetve annak magyarországi Szent Erzsébet által való felfedezéséről mond: tisztára a mesék országába tartozik... a magyar királyné vize nem magyar találmány. A magyar királyné neve csak azért jött kapcsolatba a rozmaring szesszel, mert a népies hit... mindig azt tartotta, hogy a királyok rejtelmes erővel bírnak bizonyos betegségek gyógyulásában... és a melki krónika а magyar királyok gyógyító erejéről is megemlékezik"... (58). 3. „.. .Erzsébet királyné gyógyító vizéről mélységesen hallgat a magyar néphit és a magyar hagyomány (49)... népünk és a régi orvosaink nem ismerték és nem rendelték s Weszprémi is csak a XVIII. század vége felé fedezte fel..." (58). Az első két pontban foglaltak történeti hitelességét ma már eldönteni nem lehet. Nincs kizárva, hogy mindez valóban csak egy szép „legenda". Egy a sok közül, olyan, amely minden nemzet történelmében bőven akad. Úgy látszik azonban, hogy Magyary-Kossa sem volt teljesen biztos a dolgában. Ez kitűnik abból, amit könyvében az „Aqua Regináé Hungáriáé" című fejezetéhez fűzött lábjegyzetben így fogalmazott meg: „Podacathar Ferenc kétségtelenül annak a Podacatharo Fülöp görög írónak a leszármazottja, ki Nagyváradon Vitéz János (kb. 1408—1472) püspök (a Hunyadi fiúk nevelője, későbben esztergomi érsek) udvarában élt egy darabig s ki talán azt a bizonyos breviáriumot is ott szerezte. A család egyik Olaszországi tagja Ludovico Podacatharo (páduai tanár), Vitéz János öccsével, Janus Pannonius-szed állott összeköttetésben (59)". A Weszprémi tanulmányán és a Magyary-Kossa közleményein kívül a magyar királyné vizével még az alábbi magyar irodalmi adatok is foglalkoznak: A Szabó Attila szerkesztésében (Kriterion kiadó, Bukarest, 1979) megjelent Melius Péter: Herbarium című munkában a rozmaringra vonatkozó magyarázó jegyzetekben ez áll: „A rozmaringból készült alkoholos kivonat (Aqua Regináé Hungaricae) volt az első európai desztillált párfőm, erről éppen Melius Juhász Péter (1515?—1572) korából származnak az első írásos adatok" (60). Erzsébet magyar királyné címszó alatt hosszasan és részletesen tárgyalja a magyar királyné vizének történetét, az előállítás és használat módját Budai Ferentz, a Szováti Református Ekklésia prédikátora a „Magyarország Polgári Históriájára Való Lexicon" című, Budai Ézsaiás által kiadott és Nagyváradon 1805-ben nyomtatott háromkötetes munkájában is (I. Darab. 617. old.). Itt többek között ez áll: „.. .Úgy tartják, hogy Ő róla nevezik azt a híres PANACEÁT, azaz tsak nem minden nyavalyák ellen való orvosságot »Magyar Királyné Vizének« (L'Eau de la Reine d'Hongrie), mely Európának talán minden patikáiban tartatik" (61). 510