A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

„Erzsébet magyar királyné vize egészen a XVIII. század végéig divatozott a patikákban", írta Walter Mátyás Történeti adatok a magyar nép életéből című munkájában (62). A „Magyar királyné vize" előállítási módját és használatát leírja Fáy András, a nagy mesemondó és prózaíró, a magyar népi hagyományokból merített, népszerű háztartási tanácsokat tartalmazó füzetecskéjében (63). Szerepel a szer ismertetése dr. Gombos Dániel „Polgári Élethez Való Lexicon" című, 1837-ben nyomtatott munka 113. oldalán (64). Terjedelmes közlemények jelentek meg — többnyire Weszprémi adataira támaszkodva— a „Magyar királyné vizéről" a XIX. századvégi gyógyszerészeti szaksajtóban (65). „...a középkorban Európa összes államaiban nagy hírnévnek örvendő készítmény", írja róla Spiritus rosmarini, spir. anthos, aqua regináé Hungáriáé... címszó alatt Kazay Endre Gyógyszerészeti Lexiconjaban, és részletesen közli az előállításának módját és az ismert történeti vonatkozásokat is (66). „A királyné vize" címszó alatt külön fejezet foglalkozik a szerrel Baradlay—Bársony A Magyar gyógyszerészet története című munkában. Ebben többek között ez olvasható: „... meg kell emlékeznünk egy igen régi, évszázadokon át divatos, eredeti magyar származású gyógyszerről, amelynek ma hírét sem halljuk..." A szerzők az ismert történeti adatok felsorolása után vitába szállnak Magyary-Kossa kétkedő megállapításaival, és remélik, hogy az általuk felsorolt érvek „.. .elegendőek lesznek arra, hogy a »Magyar királyné vizének« régi celebritását igazolják..." (67). Dr. Elekes György, a debreceni klinika volt docense, orvostörténész, két közleményében is említést tesz a magyar királyné vizéről. Iskolaorvosi vonatkozású cikkében Hatvani István fennmaradt 198 db eredeti kézírásával írt receptjét tanulmányozva, amelyeket Hatvani a Református Kollégium beteg togátus és famulus diákjai részére írt, a különleges gyógyszerek között ott találta az „Aqua Regináé Hungáriáé" nevű szert is (68). A kollégium egészségügyi viszonyaival foglalkozó közleményében pedig Hatvani István orvosi felfogásával kapcsolatban utal arra, hogy az az európai hírű, holland Boerhaave

12 professzor koncepcióin alapul és a betegségek gyógyítására alkalmazott és felsorolt gyógyszerek között ismét ott található a „Magyar Királyné Vize" is (69). (8. ábra) A gyógyszerészhallgatók számára Verzárné Petri Gizella, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyógynövény- és drogismereti tanszékének professzora által 1982-ben írt, Farmakognozia című egyetemi tankönyvben a Rozmarini Folium címszó alatt, többek között a következő olvasható: „.. .A gyógyászatban felhasználják fájdalomcsillapító, reuma elleni bedörzsölőszer alkotórészeként és gyógyfürdőkbe. Sebgyógyító, fertőtlenítő hatását a középkorban is ismerték. Története Árpád-házi Erzsébetig nyúlik vissza: AQUA REGINÁÉ HUNGÁRIÁÉ" (70). Csokonai József receptgyűjteményében az egyik borogatásra való orvosság alkatrészeként szerepel az „Aqua Regináé Hungáriáé" nevű gyógyszer (5—113. számú rp.). Ez arról tanúskodik, hogy Debrecenben ismerték, az orvosok rendszeresen rendelték a szert, és a gyógyszertárak készítették, és állandóan készletben tartották azt. Bizonyíték erre az is, hogy a régi debreceni gyógyszertárak officinái edényzete közül fennmaradt egy csiszolt üvegdugós, szép, aranyozott szegélyű pajzson „SPIR. ROSMARIN." feliratú patikai, ún. „standedény". Az edény felirata az osztrák tartományi gyógyszerkönyvek nómenklatúrája szerint 12 Boerhaave Herman (1668—1738) világhírű holland tudós orvosprofesszor. A kémia, a botanika és a gyógyszertan előadója a leydeni egyetemen. Tudományos munkásságát és számos szakkönyvét az egész világon ismerték, és gyógyítási módszereit alkalmazták. Tanainak számos követője volt hazánkban is (Hatvani, Weszprémi, Buzinkai stb.). Ő hozta létre az első klinikát. Ettől kezdve az orvosi oktatásban mind nagyobb jelentőségre tesz szert a betegágy melletti tanítás. Egyik legtehetségesebb tanítványa Gerhard van Swieten (1700—1772) volt. Mint Mária Terézia orvosa és egészségügyi tanácsadója részes volt a Generale Normativum in Re Sanitatis törvény megalkotásában és a nagyszombati egyetemen az orvosi és gyógyszerészeti fakultások megteremtésében. 511