A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Kahler Frigyes: Pénzkibocsátás és szuverenitás Erdélyben a XVI–XVII. században

kori magyar állam élménye (többségük II. Lajos alatt apródként szolgált, s az idősebbek emlékeiben élt Mátyás alakja is — néha a csodavárás erejével tört fel a naiv vágy az integer Magyarország helyreállítására. Szolimán viszont már 1541 májusában kijelentette: „...Magyarországot karddal hódítottam meg... Hatalmam teljességéből adom az országot János király fiának, s nem tűröm, hogy ezen határozatom ellen történjék valami".

5 Fráter György, aki Buda elvesztésének negyedik hófordulóján (dec. 29.) megkötötte a gyalui szerződést, s ebben Erdély elszakadását Ferdinánd fősége alatt kívánta megszüntetni, nagyon jól tudta, mit jelent „karddal hódítottnak lenni". Ezért megfelelő haderő biztosításához kötötte Erdély átadását.

6 Nem rajta múlott, hogy Castaldo őrgróf 6000 fős serege Pallavicini Sforza 5000 fős segédhadával együtt elégtelennek bizonyult a 80 000-et számláló török hadsereggel szemben. Trócsányi Zsolt véleménye szerint „a viszonylag önálló erdélyi állam egész létezését alapvetően a külpolitikai erők bonyolult játéka határozza meg".

7 E helytálló megállapítás mellett fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Erdély különösen Báthori István hatalomra kerülésétől kezdve a Habsburg-ellenes erők gyűjtőhelye lesz. Ezek a politikai tényezők felismerik, hogy a Habsburg-hatalom nem rendelkezik elégséges erővel a török kiűzéséhez,

8 ezért a megoldást Erdély önálló államiságában látják. Törekvéseik alapvető korlátaira rávilágítanak az alábbi adatok: Erdély Magyarország területének 18,46%-a,a Partium 27,69%-a. Erdély lakossága a XVI—

XVII. század fordulóján 700—800 ezer lélek, Európa népességének 1%-a. Csekély ez a lélekszám a királyi országrész 1,5 milliós, valamint az Örökös tartományok és Csehország 4 milliós népességéhez viszonyítva is. Erdély és a Partium összlakossága a Habsburg Birodalom népességének csupán 14,5%-a. Báthori Istvánban — aki elismeri a speyeri szerződést,

9 de bírja a szultán bizalmát is — meggyőződéssé érik a gondolat, hogy az ország egyesítése a Habsburgok alatt nem lehetséges. Elképzelésének lényege: Erdélyt oly módon kell megerősíteni, hogy az országot Erdély egyesítse. E koncepció első lépéseként gátat vet a Habsburg-politikának a kerellőszentpáli csatamezőn, majd egy erős — bár ellentmondásoktól korántsem mentes — Erdélyre támaszkodva nyúl a lengyel korona után. Világosan látja, hogy Erdélyt —- kudarca esetén — a Habsburgok olyan körülmények közt kaparintják meg, amikor nincs számottevő császári haderő, és ezért a török ellenlépése nyomán Erdély a havasalföldi és moldvai vajdaságok színvonalára süllyed. A kerellőszentpáli győzelem (1575) azonban csak az önálló Erdély államiságát tudta megóvni és megerősíteni olyan történelmi helyzetben, amikor a széthullott középkori Magyarország legitim királya képtelen a hódító hatalom teljes visszautasítására, s a török nem elég erős a Habsburg Birodalom teljes megtörésére. Ehhez képest Erdély különös jogállása — amely különbözik a tényleges hódoltságétól és a román fejedelemségek helyzetétől egyaránt — alkalmasnak látszott arra, hogy kiindulópontja legyen a Habsburgokkal szemben is az országegyesítésnek. Ez azonban a tényleges erőviszonyok ismeretében illúzió volt. Báthori István Kendi Sándornak írt leveléből kitűnik a lengyel király valós célja: Erdélynek egyetlen lehetősége van: „a magyarságban felolvadás, Magyarországba visszatérét". Ennek feltétele azonban, hogy ez a Magyarország ne legyen többé „német kézen". Báthori azonban maga sem tudott olyan törökellenes ha5 Idézi: Hóman Bálint—Szekfii Gyula Magyar történet, Bp., 1935. III. 297. Vö. a török forrásokban is Tazik-i Ünügürüsz Kjatib Muhammed Zaim: „... az országot Erdélyország bánjának János királynak ajándékozta". (A magyarok története. Bp., 1982., 18.) 6 Károlyi Árpád: Fráter György levelezése és egyéb őt illető iratok=Történeti Tár, 1878. 7 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540—1690. (Bp., 1980.) 8 Nagy László: Hadtörténeti Közlemények 1966., 13. 4. 8. 878—882. 9 „... magát Erdélyt és a magyarországi részeket is, amelyeket a fejedelem birtokol a Magyar Királyság tagjának tartják és vallják" ... Österreichische Staa tsver tage. Fürstentum Siebenbürgen 1526—1690. (Wien, 1911.) 189—198. 599