A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Kahler Frigyes: Pénzkibocsátás és szuverenitás Erdélyben a XVI–XVII. században

talmat a Habsburgok helyére megjelölni, amelyik alkalmas lett volna pótolni annak gazdasági és katonai erejét. Bocskai István sajátosan látta győzelme teljében is az erőviszonyokat. A Bocskai-felkelés fegyveres erejére támaszkodva és a Dunántúl de facto birtoklása mellett sem volt elvakult, és visszautasította a szultán által küldött koronát, mert mint kijelentette, „Magyarországnak van koronás királya". Nem vállalta tehát a török vazallus királyság kalandját és a hódoltságot konzerváló országegyesítést. Ennek köszönhetően többre becsülte a bécsi békében kivívott eredményeket, mint egy merőben ingatag — s a magyar közjog szerint érvénytelen —• bábkirályságot. Felismerte, hogy a törökhöz láncolt, Nyugat ellen harcoló Erdély területe megnövelhető ugyan, de egyrészt a széles front nem tartható fent, másrészt az ekként létrehozott magyar királyság képtelen ellensúlyozni a török nagyhatalmat. Bocskai nemzedéke a korona visszautasításából azt a következtetést vonta le, hogy nincs belső politikai-társadalmi erő egy „nagy magyar koncepció" végrehajtására. Maga Bocskai végrendeletében a status quo konzerválása mellett tör lándzsát: „valameddig ... a magyar korona ott fönn nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél leszen ... mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani".

10 Bethlen Gábor célját Pach Zsigmond Pál így fogalmazta meg: „A szó általános értelmében vett nemzeti céllal a három részre szakadt ország legalábbis két részének újbóli egyesítésével ... törekvései objektíve azonosultak a XVII. századi Magyarország sorsdöntő történelmi feladatával: az ország egyesítésével."

11 Makkai László véleménye szerint pedig „a végcél a széttagolt magyar nemzet egyesítése volt, s ennek az egységnek az eszköze és egyben jelképe akart lenni a királyi igényű gyulafehérvári udvar, szélesebben pedig az onnan messzesugárzó nemzeti kultúra".

12 A gondolat nem új, de a körülmények Báthori István óta lényegesen megváltoztak. Bethlen, aki nem kötötte le magát kizárólag a török szövetség alternatívája mellett, mindenkinél jobban tudta, hogy Erdély csak alkalmas szövetségi rendszerben léphet fel eredményesen. Ezért hadjáratainak stratégiai eredménytelenségét látva mintegy utolsó lehetőségként nyit Gustav Adolf svéd király felé. A balítéletek és illúziók veszélyére példa II. Rákóczi György politikája. A sikeres moldvai hadjárat (1653) a királyi országrészben is reményeket keltett, köztük olyan politikusokban is, mint Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér. Az 1656—57. évi szerencsétlen lengyelországi akció és annak következményei világosan megmutatták, hogy a törénelmi mércével mérve már hanyatló oszmán birodalom mégsem jelent azonos nagyságrendet Erdéllyel. Ami a Habsburg-királyok országegyesítő törekvéseit illeti, részben már szóltunk Fráter György és Báthori István ez irányú politikájával kapcsolatban. A magyar királyok ezt követően is törekedtek a magyar korona szuverenitásából következő joguk érvényesítésére, azonban a legtöbbször két fronton is lekötött Habsburg Birodalom sokáig képtelen volt az erőviszonyok megfordítására. így sikertelen maradt Báthori Zsigmond és Rudolf császár egyesítési kísérlete, mert hiába távozott Zsigmond, és hiába hullott Erdély látszólagosan Rudolf ölébe, a Habsburg-hatalom nem volt képes sem a kalandor Mihály vajda, Báthori Zsigmond hűbérese, sem Basta segítségével ellensúlyozni a török hatalmát. Magunk egyetértünk Nagy Lászlóval^ abban, hogy a tizenöt éves háború folyamán már észlelhető az erőviszonyok megváltozása, és előrevetíti az európai hatalmak győzelmét. A tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606. nov. 14.) azonban még hosszú időre konzerválta a 10 Magyar Történeti Szöveggyűjtemény 1526—1970. (Szerk.: Sinkovics István) Bp. 1968. I. 372— 383. javított magyar fordítás — 1606. december 17. 11 Pach Zsigmond Pál: Bethlen Gáborrról születésének 400. évfordulóján=Századok 115. évf. (1981) 673. 12 Makkai László: Bethlen Gábor és az európai művelődés=Századok. 115. évf. (1981) 673. 13 Nagy László: Erdély és a tizenöt éves háború=Századok. 116. évf. (1982) 680—683. 600