A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

Kner Imre a Matához írott levelek egyikében keményen megbírálta Mata metszeteit« „Az ön grafikája nem régies, hanem csak régieskedő, s ezt annál jobban fájlalom, mert van stílusérzéke és rajztudása ahhoz, hogy jobbat csináljon. Rá kell jönnie arra, hogy hol van a lépték, a mérték, a tónus, amslybe bele kell illeszkednie. Például betűi teljesen hamisak. Olyan magyar betű akkor, amikor már fába metszettek, nem volt soha."

18 Mata hallgatott Kner Imre tanácsára, hogy a zsúfolt kompozíciók erőteljes fekete foltjaival ne robbantsa föl a könyv, az oldalpárok esztétikai egységét. Hozzá kell tenni ehhez, hogy Matában lappangott elég tehetség ahhoz, hogy megszívlelje Kner Imre igazságait, ha mégoly egyoldalúan summázta is a kérlelhetetlen gyomai mester elfogult véleményét. Nem ismerte Mata teljes életművét, de a részigazság is elég volt Matának ahhoz, hogy okuljon belőle. A Nagy-Kállói Fényes Krónikájához készített bötűkkel szerintünk nem az volt a baj, hogy olyan magyar betűket már nem rajzoltak a fametszés óta: ez egyrészt nem egészen világos megfogalmazás, másrészt a bötűkkel inkább az a baj, hogy kimondottan szecesszió korabeliek, a kódexeket idézik, márpedig ha régieskedik a művész, akkor legalább a mű korához térjen vissza. Továbbá: ezek a betűk nem kapcsolódnak szervesen a rajzhoz, márpedig az ilyen kompozíciós hiba kimondottan művészi értelemben negatívum. Nem kétséges azonban számomra, hogy Mata ebből a stíluszavarból tehetsége révén gyorsan kilábolt volna, ha erre a sors még néhány évet engedélyez neki. Alkalmi metszetein is párhuzamosan találkozunk mindkét stílusirányzattal. 1937-re már elkészült a kosdi református egyház részére metszett lapja, levelezőlap formátumban, zárt keretben, amihez azonban Mata nem ragaszkodott következetesen sem könyvjegyein, sem alkalmi, üdvözlő- és üzleti grafikáin. Ezek a grafikái főleg üdvözlőlapok, családi és újévi alkalmakra. Legtöbbjét a maga és családja részére készítette, néhányat pedig az Exodusnak, Nagy Józsefnek, Reisinger Jenőnek, Soó Rezsőnek és másoknak is. A már említett és Csobán Endre, illetve asztaltársasága és a Csokonai-kör számára készített alkalmi grafikái mellett meg kell említeni az Exodusnak, Békés Istvánnak (Debreceni Officina) és a magának készített szigneteket, valamint üdvözlőlapjait, köztük az egyik legerőteljesebb Tompos Ernő részére készült Gratulálok címmel. A szép számmal készített kisméretű szignetek mellett számos újévi üdvözlőlapot metszett, s különös érdeklődésre tarthat számot egy hatoldalas, szétnyitható sorozat, amelyen öt metszet látható. Közülük kettő lengyel föliratú. — Üzleti grafikái közül Hermann Tibor részére készített levélfejét már említettük. Ebbe a csoportba tartozik a kosdi levelezőlap, a Nóvák Márta illatszerboltos részére készített értesítés, valamint egy konferenciai meghívóra készült metszete Debrecen címerével. Tematika és motívum, valamint a fölhasznált kelléktár szempontjából vizsgálva Mata könyvjegyeit és illusztrációit, azt kell mondanunk, hogy egyes motívumok, tárgyi kellékek gyakran és néha már-már unalomig ismétlődnek. Napkorong, láda, szív, koponya, dárda, lándzsa, lúdtoll, tekercs, a veduták szószalagja, az oklevelek lecsüngő pecsétje, a könyvről nem is beszélve, mert az utóbbi egyrészt szerelme magának Matának is, másrészt könyvjegyekről alig hiányozhatott. Azután puska, karabély, kucsma, suba, csizma, pipa, égő gyertya, építészeti elemek, vár- és templomtornyok, házak, fák láthatók majdnem minden Matametszeten. Ez a motívumkincs — a látszólag hosszú fölsorolás ellenére is — korlátolt skálájú, amint költészete téma-, élmény- és hangulatvilága is szűk körű. Erre Julow Viktor mutatott rá.

19 Metszeteiben a valóságnak viszonylag kevés tárgyi elemét tudta a jelkép rangjára emelni. Azoknak is majdnem mindegyike (koponya, gyertya) fölöttébb elhasznált már a metszettörténetben. Amint költészetére első benyomás alapján az intellektualizmus a jellemző, ugyanez áll rajzai, metszetei elgondolására is. S mindez olyan művész kezéből, aki Böhm Károly filozófiáját kedvelte, és maga erősen szubjektív egyéniség. Motívumtára archaizált köntösbe öltözött, e tekintetben egyedül áll a debreceni fametszet XX. századi alakjai kö18 A könyv mestere. Kner Imre levelezése... (Bp., 1969.) 335. 19 Julow Viktor: Mata János költészete. In: Déri Múzeum évkönyve. 1960—1961. 233—243. 419