A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

mappában küldött meg szignálva és datálva. Legkésőbb tehát 1936 végén vagy 1937 első felében készülhetett, különben nem tehette volna az év nyarán küldött mappába. A korai vonalas fametszetek közé tartozik Békés István és Békés Istvánné Rita könyvjegye, amelyet Mata minden bizonnyal 1934—1935-ben metszett, amikor Békés István számára a Húsz fametszetű könyvjegyet készítette. Ez a kiadvány 1935-ben jelent meg, és a könyvjegyek vizsgálata stílustörténeti szempontból ugyancsak a már említett kettősség megállapításával rögződik. Közülük nyolc tisztán vonalas fölfogásban készült (Balassi, a költő Zrínyi, Gvadányi József, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Kisfaludy Sándor, Katona József, Krúdy Gyula), míg a másik felének többsége kimondottan a fény-árnyék festői igézetének a jegyében. Méghozzá a lehető legteljesebben érvényesítve a stílus követelményeit, annyira, hogy Ráskai Lea, Berzsenyi, Mikes Kelemen, Vörösmarty Mihály, báró Eötvös József, Jókai Mór, Vajda János és Ady Endre könyvjegye a legmerészebben él a dúc adta clair-obscur lehetőségek festői kiaknázásával. Ezeken a fény szerepe a döntő, az a már-már impresszionisztikus csillogás, vibrálás, amely szinte a végsőkig fokozza éppen festői hatásaiban a különben puritán fametszet lehetőségeit, anélkül hogy elvenné a fa keménységét, vagyis teljesen elvetné az anyagszerűség egyik jellemző vonását. Ezekhez a metszetekhez szervesen kapcsolódik az 1936-ban készült Csokonai-portré és olyan könyvjegyek, mint Ady Lajosé, Felkér Józsefé, Doróé. Ebbe a csoportba sorolható Harsányi László egyik könyvjegye, amely a dúc szerint szintén 1935-ben készült, míg Harsányi másik ex librise ugyanebben az évben vonalasán készült. A stílus párhuzamosságának igazolására a példákat lehetne még folytatni. Az is igaz viszont, hogy már a Húsz fametszetű könyvjegyben is megtalálhatók az átmeneti típusok a tisztán vonalas és festői megoldás között. Mikes Kelemen és Madách Imre könyvjegyére gondolok. Ezeken ui. széles fekete és fehér foltok párbeszéde mellett tisztán vonalas részletek is találhatók. E kettősség - vagy ha úgy tetszik, hármasság — Mata stílusát holtáig jellemzi azzal a különbséggel, hogy az 1937 utáni években mégis inkább a festői irányzat hangja erősödik föl. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a fény-árnyék jellegű fametszeten Mata Jánosnál nem a több dúcról nyomott clair-obscur metszetet értjük, mint a röneszánsz idézett nagy mestereinél, hanem az egy dúcról nyomott, a fekete-fehér festőiségét foltszerűen érvényesítő vagy a csillogóan vibráló megoldást. Színes metszeteit sem több dúcról nyomta, hanem saját kezűleg színezte. Az 1937-ben saját kezűleg szignált mappában tehát rajzos és fény-árnyék ex librisekkel fölváltva találkozunk. Egyrészt a már idézetteken kívül a Rákosi Viktor emlékére Nagy Dezsőnek metszett könyvjegy vagy a Pataky Lászlóé legkésőbb 1937 elején már elkészült, erősen festői fölfogásban, akárcsak a Kölönte Gézáé, amely eleven csillogásával a Húsz fametszetű sorozatban Ady Endre könyvjegyéhez áll legközelebb. De ugyanebben az 1937-es évben metszette fába az én első könyvjegyemet is, tisztán vonalasán. A kezdeti évekből a mappában több a vonalasán készült metszet, így a már említetteken kívül: Tógás diák, Házaspár, Lovagló fiú, Ifjú pár, Táncoló pár, Exlibris stb.), ami azonban nem perdöntő, mert 1936-ban készült a festői Csokonai-portré, valószínűleg a Debreceni utca és az Akt szekrény előtt с metszete is. A Csokonai fában, az utóbbiak linóleumban, és mindhárom a fény-árnyék ellentétét aknázza ki. S ez a kettősség továbbra is fönnáll, elég összevetni az ugyancsak 1937-ben — a mappa után — készült Németh Tibor könyvjegyét a Tóth Lajoséval és a Tóthpál Mártonéval vagy az évekkel későbbi könyvjegyek közül az én 1940-ben készült ex librisemet a Naszádos Istvánéval, amely 1942-ben készült. Az enyém zárt keretben festőibb, a nyitott szélű Naszádosé rajzosabb. Ugyanez áll újévi üdvözlőlapjaira is, mert ezekben is mindkét stílusfölfogással találkozunk. Nagyon valószínű, hogy Mata kezdetben a vonalas stílust részesítette előnyben, de az is bizonyítható, hogy mindjárt pályája elején az akkor már korszerűbbnek ható festői felfogást is magáévá tette. A személyes célokra készült ex librisek és a Húsz fametszetű könyvjegy, 416