A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

tehát az 1934—1936. év metszetének túlnyomó része ezt kétségtelenül igazolják. S még egy további sajátság is megállapítható. Az nevezetesen, hogy ezekben az években Mata általában zárt, többnyire négyszögű felületekkel dolgozott. Későbbiek során ez a zártság könyvjegyeken, illusztrációkon és alkalmi grafikákon is fölenged, és ebből a szempontból ez a jellegzetesség munkásságában állandósul. Ez kifejezésbeli gazdagodást, formai változatosságot is jelentett a számára mind a vonalas, mind a festői felfogásban készült metszetein. A teljes igazság az, hogy Mata mind a régi, mind az újabb stílusirányzat szuverén uraként áll előttünk. De az sem vitatható, hogy éppen „régieskedő" stílusában bizonyul anyagszerűbbnek, könyvszerűbbnek. Ha a festői irányzat megjelenését már a Húsz fametszetű könyvjegyben a kor hazai stílusáramlataihoz való igazodásként nézzük (elsősorban Conrad Gyula, Buday György, Menyhárt József, Molnár C. Pál, Nagy Imre, G. Szabó Kálmán, Gy. Szabó Béla metszeteire kell gondolni), akkor a rajzos fölfogás érvényesülésében azt kell pozitívumként értékelni, hogy az „amatőr" Mata igenis tisztában volt a fametszet ősi, azaz vonalra épülő technikájával, ennek anyag- és könyvszerűségével. Valószínűleg maga is érezte azt, hogy a fény-árnyék erőteljes foltszerűségére épülő technika alkalmas lehet ugyan szép egyedi szabad grafikai megoldásra, festői hatások fölkeltésére, de a könyv szellemétől idegen, mert fekete-fehér foltjai szétfeszítik a könyvet, és ezt az illúziórontó következményt mégoly nagy betűkkel szedett szövegoldal sem tudja ellensúlyozni. Érezte ezt, de nem tudott szabadulni a korszerűbbnek látszó fény-árnyékos stílusirányzat hatásától, úgy is mondhatnám, hogy rákényszerülő divatjától. Ebben a festői irányzatban a „korszerűséghez" mint a közönség ízléséhez való alkalmazkodást kell látni. Ez inkább megfelelt a megrendelők ízlésének, illetve az eluralkodó fametszőstílusnak, de kevésbé felelt meg illusztráció és könyvjegy céljaira, amennyiben azt beragasztásra is szánta a tulajdonos. (Az ex librisek ugyanis már régtől fogva nem beragasztás céljaira készülnek, de a rajzos, kisméretű, szignetszerű könyvjegyek erre a célra mindenkor alkalmasok, mert nem hivalkodnak, mint a nagyméretű vagy éppen tenyérnyi nagyságú ex librisek.) A könyvjegyek közül a festői irányzat egyik legszebb terméke az 1941-es Edvi Illés Gáspár emlékére készült Tompos Ernő-ex libris.

17 7. Mata helyesen érezte az ősi felfogás igazságát, ugyanakkor az új stílusáramlatokat is (lásd az ugyanakkor Debrecenben dolgozó G. Szabó Kálmán és Menyhárt József fametszőművészetét), s mivel az ősibb, vonalas felfogástól nem tudott elszakadni, az újabbra, a festőire meg rákényszerült, azért arra törekedett, hogy a két szélső irányzat között valamiképpen hidat verjen. A számos példa közül elég Asztalos Sándor és Naszádos István könyvjegyére — mindkettő 1942-ből — utalnom. Nem lépett vissza a Baltazár Éva-, Harsányi László-, Lehotai-féle könyvjegyek puszta vonaltechnikájához néhány puritánul, csekély vonallal megrajzolt szignetszerű metszete ellenére sem, hanem átívelő középmegoldást keresett és talált. Egyrészt a tiszta vonalak továbbra is szerephez jutnak, a fölületek élesen elhatárolódnak, közben apró vonaljátékokkal, vonalas árnyékolással mérsékelten él. Ezzel a fölfogással már 1937-re készült újévi lapján is találkozunk, amely 1936 végén, de legkésőbb 1937 elején születhetett. A további évek üdvözlőlapjai ugyanezt a képet mutatják, ami azért figyelemre méltó, mert az újévi lapok készítésekor nem kellett a megrendelő fél ízléséhez igazodnia, és ezekben stílusösztöne akadály nélkül élhette ki magát. Ezeken a metszeteken a vonal uralkodik, de a fény-árnyékról sem feledkezik meg. Jól látható ez az 1941— 42-es évben készített újévi lapjain. Az 1944-es újévi metszete tisztán vonalas, de ebben alighanem szerepet játszott a Kner Imrével való kapcsolata is, aki Matat különös erővel figyelmeztette a fametszet eredeti funkciójára. Arra tudniillik, hogy a fametszetű illusztrációnak nem feladata helyettesíteni a festményt. Ebben Kner Imre ismert 17 A szerző tulajdonában. 417