A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

A XVIII. században alkalmazott gyógyszerkincsnek igen jelentős részét képezték a gyógyszeres vagy aromás vizek. A korabeli gyógyszerkönyvekben két nagy csoportra osztva találhatók. „Aquae Compositae" néven az összetett — gyakran igen sokféle szerből készített —- vizek és az „Aquae Simplices", az egyszerű vizek. Az 1729-es kiadású bécsi Dispensatoriumban 76-féle összetett víz, azok alkatrészei és készítési módja van felsorolva, és 151féle egyszerű víz neve található. Az 1745-ben megjelent Pozsonyi taksában 70 összetett és 101 egyszerű víz szerepel. Csokonai 7 összetett és 17 egyszerű aromás vizet jegyzett be könyvecskéjébe. Az aromás vizeket általában lepárlással készítették, amit abban az időben „vízégetésnek" is neveztek (45). A lepárlást még abban az esetben is előszeretettel alkalmazták, amikor annak — mai ismereteink szerint — nem sok értelme lehetett. így pl. desztillálással készült az „Aqua Bufonum" (varangyosbéka-víz); az „Aqua de Corda Cervi" (szarvasszív-víz) vagy az „Aqua Lumbricorum Terrestrim" (földigiliszta-víz) stb. Az „Aqua Regina Hungáriáé" nevű aromás víz Weszprémi Istvánnak, Debrecen város nagy tudású orvosának, a természettudományos és nemzeti felvilágosodás egyik vezéralakjának, a lipcsei és göttingai tudóstársaságok tagjának az érdeklődését is felkeltette. „Minthogy ez a magyar királyné vize minden nemzetek között elannyira nevezetessé lett, hogy ritka az a patika egész Európában, amelyben az ne találtatnék; Franciaországban kivált Lyon és Montpellier nevű fővárosaiban oly bőven szokott készíttetni, hogy azzal még a hátas kalmárok is széllyel országszerte közönségesen kereskedést indítottanak; azért nagy kívánság származott régtől fogva bennem annak megtudása iránt, melyik magyarországi királyné lett légyen az, akiről akképpen kezdett az neveztetni és minemű különös dolog szolgáltatott erre alkalmatosságot, hogy oly becses magyar nevét mind a mai napiglan a világon fenttarthatta?", írja a Pozsonyban, 1795-ben megjelent Magyarországi Öt Különös Elmélkedések című munkájában a magyar királyné vizéről. Aqua Regináé Hungáriáé. L'eau de la reine d'Hongrie címmel kezdődő II. fejezetben (46). Szorgos kutatásai során Weszprémi a következő adatok birtokába jut. Feburé Miklós, a XVIII. század közepe táján élő, francia királyi főpatikárius Traite de la chymie című munkájában a patikaszerek között leírja a magyar királyné vizének készítési módját, és megjegyzi, hogy „annak feltalálója Szent Erzsébet magyar királyné asszony volna". Blumentrost nevű híres orvosnak Lipcsében 1716-ban kiadott Haus und Reise Apotheke című munkájában pedig arról olvas, hogy „Erzsébet királyné mi módon készítette volt légyen azt a becses vizet, maga tulajdon kezével, aranybetűkkel leírta és azon írás a recipével együtt Bécsben, a császári főbibliothecaban megtalálható". Weszprémi érdeklődő levelére azonban Bécsből nemleges válasz érkezik: nincs ilyen adat a császári főkönyvtárban. Ezután a vele levelezésben álló, Pozsonyban élő Pray György főhisztorikushoz mint a kor legautentikusabb fórumához fordul. Nemsokára meg is jön a válasz, mely szerint eme gyógyszer elkészítésének módja Praevotius János páduai orvosprofesszor 1666-ban megjelent művében található meg. „.. .ezen régi orvosikönyvnek közöttünk lévő ritkasága miatt" annak megszerzése igen nehéz, szinte kilátástalannak látszó feladatnak tűnt. Weszprémi azonban nem adta fel a harcot, és kitartó kutatását végül is siker koronázta. A szakmai kapcsolatokon túl, jó barátságban volt Kazai Sámuel patikáriussal (10), és gyakran bejárogatott hozzá. A rendkívül művelt, a latinon kívül több nyugat-európai nyelvet is értő orvostörténészt ugyanis nemcsak az orvosságok érdekelték, hanem az az országszerte közismert igen gazdag könyv-, régiség-, érem- és egyéb gyűjtemény is, amivel Kazai patikárius rendelkezett (47, 48). Egy ilyen böngészgetés alkalmával talált rá „az idevaló patikárius Kazzay Sámuelnek sok szép drága könyvekkel, római, görög és magyarországi régi pénzekkel és egyéb ritkaságú gyűjteményekkel megrakodott bibliothékájában" a keresett könyvre, számol be erről Weszprémi. A megtalált könyvben Praevotius János „Ad podagram et chirargam" (A köszvényről és a kézfájdalmakról) című fejezetben leírja, hogy 1606-ban egy Podacathar Ferenc nevű 507