A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

Az V. részbe vezették bejóval később mások — az 1815 és 1821 közötti években — a füzet vándorútján, főleg Székelyhídon, dr. Gombos Dánielnek, Bihar vármegye egykori tisztifőorvosának és egy Beregszászi nevű orvosnak 6 receptjét. A receptek szerkezete a maitól sokban eltér. A kor szokása szerint a vényeket az orvosgyógyszerészi gyakorlatba is átvett alkimistajelek és a korabeli súlyrendszer szerint írták, így a gyógyszerek mennyiségének a megjelölésére a libra, uncia, drachma, scrupulus, granum, manipulus jele szolgált; a görög béta mindig fél egységet jelentett (pl. drachma semis). A folyadékmértékek a pint (1,414 liter), az icce (0,845 liter) és a mensura (kb. 1,3 liter) voltak (18,19, 20) (3. ábra). Magyarországon abban az időben, amikor Csokonai a receptgyűjteményét összeállította, egységesen kötelező érvényű magyar gyógyszerkönyv nem volt. A recepteken előforduló gyógyszerek elnevezéséből arra lehet következtetni, hogy azok az 1729-ben kiadott Dispensatorium Pharmaceuticum Austriaco-Viennense és az 1745-ös Torkos Justus János-féle Taxa Pharmaceutica Posoniensis nómenklatúráját és előírásait követik. Vannak azonban a receptekben olyan „compositák" is, amelyeknek az előirata az 1739-ben kiadott Dispensatorium Medico-Pharmaceuticum Pr ágense vagy az 1774-es Pharmacopoea Austriaco-Provincialis cikkelyei között találhatók. A bécsi Dispensatoriumok ugyanis a Magyar Királyi Helytartótanács létrehozása (1723) után Magyarországon is kötelező érvényűek voltak. Egyes adatok szerint azonban — amire a Csokonai-receptkönyv is példa — az orvosok és a patikák használhatták a prágai Dispensatoriumot is. A Torkos-féle Pozsonyi taksát pedig, amely nemcsak árszabásnak tekinthető, hiszen gyógyszerkészítési utasításokat és -eltartási szabályokat is tartalmaz, megjelenése után uralkodói rendelet tette kötelezővé hazánkban (21). Ezen szakkönyvek mindegyike megvolt a debreceni Városi Patikának a korabeli viszonyokhoz képest igen gazdag könyvtárában, amely később Kazai Sámuel tulajdonába ment át (11), és innen került és ma is megtalálható a Református Kollégium Nagy könyvtárában. A recepteken előforduló „materia medica" a korabeli gyógyszerek igen széles skáláját öleli fel. Összesen 326 gyógyszerféleség neve fordul elő a 153 vényen. Ezek közül 134 növényi, de szép számmal találhatók köztük állati és ásványi eredetű egyszerű drogok: „simplicia", és 192-féle összetett készítmény: „composita", a mai értelembe vett ún. „galenicum". A receptkönyvben szereplő gyógyszerek megoszlása a Taxa Posoniensis szerint a következő (22): /. Rész Simplicia (egyszerű drogok) Ex Regno Vegetabili (növényi drogok) Aromata (fűszerek): Cortices (kérgek): Flores (virágok): Fructus (termések, gyümölcsök): Gummi, Gummi-Resinae, Balsama, Succi Concreti (gumik, gumigyanták, termé szetes balzsamok, nedvek): Herbae (et Folia) (gyógyfüvek és levelek): Ligna (fák): Radices (gyökerek, gyökértörzsek, gumók, hagymák): Semina (magvak, kaszat- és toktermések): Ex Regno Animali (állati eredetű drogok): Ex Regno Minerali (ásványok): Ex Regno Marina (tengerből való szerek): 495 3 3 14 4 23 36 1 22 7 7 11 3