A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Várhelyi Ilona: Egy Csokonai-zsenge ismeretlen, egykorú másolata

A másolatban a költemény előtt nem áll cím. A versszöveg nem tagolódik versszakokra. E formai különbségek mellett néhány szövegeltérést is találunk a kritikai kiadás, illetve a Zöld-kódex (továbbiakban ZC) kéziratának szövegéhez viszonyítva. Szövegeltérések: a) Az 's kötőszócska hiányzik a vizsgált másolat 2., 21., 51. és 67. sorában. b) A ZC kéziratának 20. sorában kopókkal szó szerepel, itt viszont Sclavokkal szó áll. Nagyon valószínű, hogy ezt a helyet a másoló önkényesen változtatta meg. A Sclav 'rabszolga' jelentésű szó ugyanis Csokonai korai verseiben nem fordul elő, viszont a pásztorjátékban és a politikai prózában is hangsúlyosan szerepel. c) A 23. sorban a ZC-ben szolgaságos, a másolatban szolgaságod alak szerepel. Ez az apró különbség arra utal, hogy a másoló nem a ZC-beli tisztázatot, hanem egy korábbi piszkozatot másolhatott le, amelyben még az itt olvasható alak szerepelhetett. d) Ugyanezt látszik bizonyítani az is, hogy a vers 55—56. sorát a másoló kipontozta. Ez a hely ugyanis még a ZC tisztázatában is javítva van. Feltételezhető, hogy az eredeti fogalmazvány még kiforratlanabb volt, és a másoló vagy nem tudta kiolvasni a többszörösen javított sorokat, vagy nem tartotta jónak, esetleg nem értette a „S kevéllységgel a' Salamon' / Ditsősségén járkálok" sorok bibliai utalását. e) A 35. sor egyértelműen bizonyítja, hogy a másoló Csokonai autográf fogalmazványából dolgozott, hiszen itt még a költő íráshibáját

6 is változatlanul hagyta: „S tolled készült Palotádat / Még magad is tiszteled." f) A másoló figyelmetlenségére vall a 64. sorban a közelre mutató névmás használata. Nem vette észre az előző két sor ellentétére való utalást: ez — bujaság; az — természet. Lehetséges, hogy a másolót az zavarta meg, hogy két sorral lejjebb az itt közelre mutató helyhatározószó vonatkozik a természetre. g) A 66. sorban a ZC-ben nyúttya, a másolatban nyittya áll. Mivel különösebb jelentésváltozást nem érzünk, feltételezhetjük, hogy maga Csokonai tette választékosabbá ezt a sort a tisztázáskor. A szövegeltérések mellett érdemes néhány helyesírási különbségre is rámutatni: a) A magánhangzók hosszúságát sem Csokonai, sem pedig a másoló nem jelölte következetesen. Van azonban két olyan hely, ahol a másoló a kézirat e'-jét nem véletlenül változtatta e-re, hanem az írásmód eltérése mögött nyelvjárási sajátosságok húzódnak meg. A 4. sorban a ZC-ben bé, a másolatban be igekötő áll. A 19., a 37. és a 38. sorban a ZC-ben légyen, a másolatban legyen alak található. Ez a lényegtelennek látszó eltérés valójában alátámasztja hipotézisünket, mely szerint Nagy Sámuel lehetett a másoló, ő ugyanis komáromi származású lévén bizonyára a kiejtésben megkülönböztette a nyílt és a zárt e hangot, s ezért nem látta értelmét a hosszú magánhangzós írásmódnak. Csokonai viszont a debreceni nyelvjárásból hiányzó zárt ё hangot helyettesíthette e-vel a hangrendi változatosság érdekében. b) A másolatban jóval többször fordul elő nagy kezdőbetű bizonyos főneveknél, mint a ZC-ben. Ilyenek: Te (5. sor), Bálvánnya (5.), Angyala (6.), Udvarát (9.), Paszamántokkal (25.), Paszomantosokkal (27.), Palotát (29. és 35.), Tafotát (31.), Grátziádat (33.), Gráditsra (34.), Barátom (38.), Természet, Anya (61.), Bujaság (62.). Elvétve vannak olyan helyek is, ahol a másoló Csokonai nagy kezdőbetűjét kicsire változtatta: hegyek (57.), gyönyörűség 6 /. m. 411. Meggondolandó, hogy valóban íráshibának tekintsük-e ezen a helyen a -d személyragot, hiszen Csokonai még a ZC tisztázatában is így írja. Igaz ugyan, hogy a tölle alak egyértelműbben utalna azokra a szegényekre, akiktől „gratziadat / sok gráditsra emeled", viszont akkor a gondolatot lezáró sornak nem nyomatékosítást, hanem ellentétet kellene kifejeznie. Valószínű, hogy a tolled alak Csokonai tudatos fogalmazása, nem pedig íráshiba. 486