A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

zőművészeti Főiskola növendéke és én, bár számíthattunk néhány tanárra is. Azonban Fazekas Debrecenben tanult az egyetemen, Iscserekov Pesten, magam sem sokáig róhattam az éveket Pápán, mert 1939. május l-jével elhelyeztek Sárvárra. A Passió Humana, a többi kiadvány tervével együtt, nem jutott el a megvalósulásig a mi kiadásunkban. A Passió Humana azonban később, pár példányban Debrecenben elkészült. E példányokat Mata saját kezűleg nyomtatta, fűzte és kötötte. Ezért különös értékű ritkaság e kis könyv. 5. 1940-ben ismét ex libris-ügyből kifolyóan kezdtem Matával levelezni. Ez alkalommal került sor második könyvjegyem elkészítésére. Erről Mata írt részletesen 1940. május 15-én kelt levelében (1. 1. lev.), leírásával tehát nem is foglalkozom. Fölhívom viszont a figyelmet a levelek címzésére, a megszólításokra és a dedikációkra. Közülük a mappáét már idéztem. Ezekben Mata János latin nyelv és kultúra iránti szerelme, az antikvitás iránti elfőj ihatatlan érzéke tobzódott. Barokkosán áradó és a táblabíróvilág hangulatát, de főleg a XVIII. századvég nemesi kúriáinak latinos műveltségét idézi metszeteiben éppúgy, mint a levélcímekben és megszólításokban. Győzte idővel, tintával, kézírással ezeket az ódon társasági rekvizitumokkal bővített cirkalmas címzéseket és megszólításokat. így írt többi barátjának is.

9 Leveleiben kedvesen mókázott. Néha makámában kezdte, aztán váltott át rendes prózára. Segítőkészségére jellemző, hogy a levonatok elkészítésére is ajánlatot tett (1. 2. lev.), amit csak azért nem fogadtam el, mert a Pápai Főiskolai Nyomdával dolgoztattam, lapjaim, könyveim is ott készültek, és egy füst alatt lehúzattam az ex libriseket is. Amikor második könyvjegyemet készítette, 1940-ben, a róla nyilvánított véleményem kissé fölbosszantotta, annál is inkább, mivel az elsőnél is a zsúfoltságot kifogásoltam. Válaszában természetesen a maga álláspontját védte (1. 2. lev.). Akármint magyarázta is azonban a maga igazát, ugyanez a kifogás más oldalról is fölmerült. Amikor az Exodus kiadó megbízásából Kner Imre a Nagy-Kállói Fényes István-féle krónika nyomdai tervezésével foglalkozott, az illusztráció miatt leveleket váltott Matával. Ezekben ő is utalt erre a kompozíciós zsúfoltságra. Sőt arra is, hogy az erős fekete foltok túlságosan súlyossá teszik a könyv illusztrált oldalait. Mata ugyanis túl sokat hagyott a fekete festéknek, holott a nagy mintaképek, Dürer, Holbein s a többiek, még inkább vonallal is több fehér fölülettel dolgoztak. Aki szemügyre veszi a Nagy-Kállói Fényes István (1943) krónikájának illusztrációit, észreveheti, hogy Mata hallgatott Kner Imre megjegyzésére, és ez meglátszik a metszetek levegősebb voltán. Talán éppen a dolgok mélysége iránti filozofikus hajlama vonta maga után —- túl a „korszerűbb" stílushoz való igazadáson —, hogy a kifejezésben is a súlyosabb, nehézkesebb formákhoz közeledjék, szemben a kezdeti korszak rajzosabb, levegősebb stílusával. Mindenesetre második ex librisem kompozíciós szempontból valamivel kiegyensúlyozottabbra sikerült, bár ezen meg a fekete foltok uralkodtak el. Azonban a kérdés körül kialakult párbeszédünk nem zavarta barátságunkat, s nem akadályozott abban, hogy további megrendelőt ne szerezzek neki. így került sor 1942-ben egy Pápán tanuló, de Sárvárra való tanítóképzős növendék, Naszádos István könyvjegyének elkészítésére. Az ezzel kapcsolatos levelezésből Mata anyagi helyzetére és az ex librist illető egynémely nézetére is fény derül. Naszádos István könyvjegyének tervezését megkönnyítendő, némi leírást adtam az ex libris leendő tulajdonosáról. Mi mást lehet ilyenkor támpontul nyújtani, mint a foglalkozás megnevezését és néhány adatot a karakterre nézve. Nem azért, hogy a fametsző zsúfolja bele mindezt a könyvjegybe, hanem hogy mégis számot vethessen azzal, akinek rajzolja, illetve vési az ex librist. Köztudomású, hogy éppen a tematikát illető előírások nehezítik a 9 Többek közt Menyhárt Bélának (Debrecen), Révész Zsófiának (Debrecen). 411