A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

művész munkáját, kötik meg a fantáziáját, s emiatt születnek azok a mesterkélt könyvjegyek, amelyek nélkülözik a művészi találékonyságot mind a tartalomban, mind a megformálásban. Nem mintha a valódi művésznek eleve gúzsbakötést jelentene a tematikai kívánalom, hisz az ebből származó kötöttségek ellenére is megmutatkozhat az eredeti művészi tehetség. Mégsem tagadható, hogy az esetek döntő többségében az előterjesztett kívánságok bénítólag hatnak az alkotó munkájára. Ezt elkerülendő, nem kötöttem meg Mata kezét sem a magam, sem a mások számára rendelt ex librisnél. A tematikát, a motívumok megválasztását is teljes mértékben rábíztam, de azt a kívánságot mégis tudtára kellett adnom, hogy pl. akt legyen-e az ex librisen, vagy ne legyen. A kérdést nem részletezem, a lényeg az, hogy Naszádos esetében is csak a karakterre, a személyiségre vonatkozó legszükségesebb tájékoztatásra szorítkoztam. Azonban Mata ezt a tapintatosan előterjesztett körülírást is soknak találta, és mérgelődött miatta. Az igazság az, hogy minden, akár a legkisebb s mégoly tisztelettel előadott észrevételt is gyakran meglehetős művészgőggel fogadott. Különösebb nehézség azért nem támadt belőle, Mata elég ingerlékeny, ezért hirtelenkedő és könnyen sértődő természete ellenére sem. Naszádos könyvjegyéért 30 pengőt kért, ami azokban az években még mindig igen jó pénznek számított, s amit némi késéssel meg is kapott. (A magamét, mint levelében olvasom, előre elküldtem neki.) Más esetben a késedelem oka nyilván a körülményekben rejlett: én Sárvárott, Mata Debrecenben, míg a levelek oda-vissza jártak, a dúc megérkezett, az ex librist a rendelő elfogadta, aztán a pénz postára került, ez akár két-három hétig is eltarthatott. Mata két levele megírása között viszont egy hét sem telt el, de pénztelenségében érthető a türelmetlensége (1. 4., 5. lev.). Annyival is inkább, mert ebben az időben — 1942. szeptember—október —, mint vonatkozó leveléből kiderül, katonáskodott. S ezen a ponton anyagi helyzetével is kissé bővebben kell foglalkoznom, mivel a róla szóló írások szokványos általánosságoknál, elhasznált szólamoknál többet eddig még nem mondottak. 6. Anyagi helyzete a fiatalság és a névtelenség tanuló-, valamint katonaéveit, továbbá a családalapítás 1934 utáni egy-két évét leszámítva nem volt annyira tűrhetetlen, mint amilyennek néhány róla szóló írás szólamszerűen állítja. Illetve, ha időnként azzá vált is, mindjárt más megvilágításba kerül, ha okaival tisztába jövünk. A debreceni Csokonai-kör kitűnő műveltségű és szociális érzületű főtitkára, a város főlevéltárnoka, Csobán Endre méltányolta a fiatal Mata tehetségét, s elintézte, hogy szellemi szükségmunkásként fölvehesse a levéltárba. így került oda művészünk 1937 elején teljes munkaidőre, ami akkor napi hat órát jelentett, havi ötven pengő kezdő fizetéssel. Rövid pár év múlva már bekerült a hivatalnoki karba, a költő Tóth Endrével együtt, akit ugyancsak 1937-ben vettek föl a levéltárba. Mint kinevezett hivatalnokok gyorsan emelkedtek a fizetési ranglistán. Először 80 pengő fizetést kaptak, amely aztán 120, majd 1943-ban már elérte a 150 pengőt. (A munkaidő maradt a napi 6 óra.) Mata János is, Tóth Endre is régi iratcsomókat rendezett, könyveket katalogizált, gyűjteményeket rendszerezett,

10 miközben jutott idejük egyéni irodalmi és művészeti törekvéseik ápolására is. Mata itt szerzett magának kitűnő, régi, bordázott és merített rongypapírt próbanyomatnak. Az ódon, kézzel merített rongypapír az ő archaizáló stílusához remekül illett. Tekintve hogy naponta legfeljebb négy óra telt el hivatali munkával, az 50 pengős fizetés egy mai napi 8 órás és kezdő pedagógus vagy hivatalnok havi fizetésének felelt meg. Ez az összeg, amíg Mata díjnokká elő nem lépett, és magasabb fizetést nem kapott, a család létfenntartási költségeit csak igen szűkösen fedezte, bár felesége ez alatt az idő alatt sem kényszerült otthonon kívüli munkakört vállalni, a családjának élhetett. Egyéb jövedelmi forrásul főleg az alkalmi — üzleti — metszetkészítés, illusztrálás, az írásos publikálás és doktori érte10 Tóth Endre levele Szij Rezsőhöz, 1969. márc. 21. 412